Teljes kényelemből, otthonról jelentkezem kalandom záróepizódjával. Szerdán érkeztem haza, így utazásom minden részletére pontosan emlékszem.
A cuccaim 99%-át összepakoltam már a korábbi napokban, néhány utazáshoz szükséges dolgot elpakoltam. Tettem egy mind fizikálisan és mentálisan felüdítő fürdőt és útnak indítottam a két bőröndből álló karavánt. Körülbelül 50 méter után leizzadtam, mert helyspórolás végett a kabátomban bandukoltam Bandi cimborámhoz, aki segített kivinni a cuccokat a vasútállomásra. Délben indult a vonatom Santiagoba, cirka 30 perc alatt oda is értem. Innét ismét rövidebb gyalogos út várt rám a Santiago belváros - Santiago reptér busz megállójáig. Kicsivel fél 2 után kint voltam a reptéren, az igazán fárasztó részen már túl is estem, innen a gép vitte a bőröndjeimet. Első esetben rafinált voltam később szerencsés, így nem kellett sem a Santiago-Madrid, sem a Madrid-Budapest gépen büntetést fizetnek a túlsúly miatt. Igaz, végig rajtam pulóver, a kezemben kabát, a derekamon még két további pulcsival utaztam. Mindkét repülő úton ablak mellett, nem a szárny fölött tudtam ülni, pedig mindkét gép kb. 70-90%-ig tele volt. Igazán látványos rész a Földközi-tengerpart fölött volt, alattam tejföl felhők, szemben a napnyugta. Végig zenét hallgattam, az mindig szórakoztat, így nem unatkoztam egy percet sem.
Éjfél körül szállt le a gépem Ferihegyen, összeszedtem bőröndömet és végre újratalálkozhattam édesanyámmal. Nagyon jó volt őket (nagymamám is eljött) újra látni. Szerda óta folyamatosan látogatom a családot és újra találkozok a barátokkal.
Mögöttem maradandó emlékek, előttem végrehajtandó célok.
Köszöntem azoknak, akik olvasták a blogomat!
Kérem kapcsolja ki! :D
Sunday, June 20, 2010
Monday, June 7, 2010
128. nap - Vissza 8
MODERAT - A New Error by BPitch Control
8 nap van hátra és a 9-en már utazok haza. Egyre furább gondolatok törnek elő agyam eddig elveszettnek hitt zugaiból. Elképzelhető, hogy ennek köszönhetően mondatszerkezeteim is egyre szétszórtabbá fognak válnak.
Most mindenből az utolsókat jelentjük be. Ma mondtuk utoljára a buszsofőrnek hogy Santa Cruz-ig kérünk jegyet, ma kértük ki utoljára a completo szendvicset a sulibüfében, ma hallottuk utoljára a golf tanártól, hogy "The peoples from Hungaria" ésatöbbi. Ezer és ezer kimondott "Hasta luego!" (Viszlát!), fura háttérgondolatokkal.
Reggen a campusban minden papírmunkát elintéztünk, komoly bürokrácia van erről már korábban meggyőződhettem. Most is tologatta jobbra-balra az ügyintéző a papírokat. Betti és András holnap sajnos máris utaznak haza, így kötelező volt mindent elintéznünk. Szerencsére azt hiszem sikerrel jártunk. Megvan mindenféle igazolásunk az itt töltött félévről és a sikeres nyelvkurzusról is. Ma volt a golf vizsga, elméleti és gyakorlati része egyaránt. Kellemes kis 4 oldal spanyol kérdés tárult elénk, de korábbi zh-kban ugyanazek voltak kiegészítve pár friss anyaggal. Írtunk sokat, nincs vesztenivaló alapon. Utána következett a tárgy gyakorlati vizsgája, mi Erasmusosok kezdtük és nem tudni a tanár jóhiszeműsége vagy az eleredő eső miatt de hamar rövidre zártuk a témát. Biztos vagyok benne, hogy sikerült teljesítenünk a tárgyat.
Bettinek és Andrisnak kellemes hazaútat, továbbá Bettinek sok pihenést, mialatt Andris beteszi zsákjába az első diplomáját! :) (a többit majd szóban)
Hivatalos teendőim ezzel lezárultak, a héten kellőképpen fogunk elbúcsúzni ebben biztos vagyok!
Múlt pénteken remek fiesztát tartottunk, kilencen buliztunk együtt a Maestro Clave-n. Néhány kép az estről a továbbiakban.
8 nap van hátra és a 9-en már utazok haza. Egyre furább gondolatok törnek elő agyam eddig elveszettnek hitt zugaiból. Elképzelhető, hogy ennek köszönhetően mondatszerkezeteim is egyre szétszórtabbá fognak válnak.
Most mindenből az utolsókat jelentjük be. Ma mondtuk utoljára a buszsofőrnek hogy Santa Cruz-ig kérünk jegyet, ma kértük ki utoljára a completo szendvicset a sulibüfében, ma hallottuk utoljára a golf tanártól, hogy "The peoples from Hungaria" ésatöbbi. Ezer és ezer kimondott "Hasta luego!" (Viszlát!), fura háttérgondolatokkal.
Reggen a campusban minden papírmunkát elintéztünk, komoly bürokrácia van erről már korábban meggyőződhettem. Most is tologatta jobbra-balra az ügyintéző a papírokat. Betti és András holnap sajnos máris utaznak haza, így kötelező volt mindent elintéznünk. Szerencsére azt hiszem sikerrel jártunk. Megvan mindenféle igazolásunk az itt töltött félévről és a sikeres nyelvkurzusról is. Ma volt a golf vizsga, elméleti és gyakorlati része egyaránt. Kellemes kis 4 oldal spanyol kérdés tárult elénk, de korábbi zh-kban ugyanazek voltak kiegészítve pár friss anyaggal. Írtunk sokat, nincs vesztenivaló alapon. Utána következett a tárgy gyakorlati vizsgája, mi Erasmusosok kezdtük és nem tudni a tanár jóhiszeműsége vagy az eleredő eső miatt de hamar rövidre zártuk a témát. Biztos vagyok benne, hogy sikerült teljesítenünk a tárgyat.
Bettinek és Andrisnak kellemes hazaútat, továbbá Bettinek sok pihenést, mialatt Andris beteszi zsákjába az első diplomáját! :) (a többit majd szóban)
Hivatalos teendőim ezzel lezárultak, a héten kellőképpen fogunk elbúcsúzni ebben biztos vagyok!
Múlt pénteken remek fiesztát tartottunk, kilencen buliztunk együtt a Maestro Clave-n. Néhány kép az estről a továbbiakban.
Thursday, June 3, 2010
A madridi visszapillantóban: Bikaviadal
Blogom nézettsége rekordokat döntögetett az elmúlt 5 napban. Örülök ennek, mint Fenerbahce szurkoló a Galatasaray klubcsődnek. Addig verem a vasat amíg meleg. A madridi túrabeszámolóból előre kitervelt szándékkal hagytam ki két nagyon érdekes program leírását. A bikaviadalról most, a Vicente Calderon stadionban tett látogatásomról pedig az elkövetkezőkben pötyögök, mindenekelőtt pedig talpalávaló a friss Crystal Castles albumról:
Crystal Castles - Empathy by Myco.
Bikaviadal
Azt mondja az internet, hogy görög, később római területeken volt népszerű az úgynevezett bika kultusz. Spanyolország területére a mórok hozták be, majd fokozatosan elterjedt Dél-Amerika különböző országaiban is. Ahogy nagyon sok más történelmi hagyomány a bikaviadal értelme is megváltozott, alkalmazkodott modern, "felvilágosult" világunkhoz. Abba a témakörbe most nem akarok belemenni, hogy Greenpeace az egész világ ellen vagy a világért harcol. Vannak értelmes megmozdulásaik meg ökör nagy túlreagálásaik egyaránt. Kicsit a körítésről.
Egyszeri magyar turista megtudta, hogy van lehetőség bikaviadal megtekintésére, kihagyhatatlan. Metró átszállásokkal eljutottunk a madridi fő stadionhoz, ott voltunk már bő 2 órával a showműsor/élet-halál küzdelem kezdete előtt. A bukmékerek persze már kiabálták kihagyhatatlan ajánlatukat, ők még az akciós jegyet is negyedáron adják. Tanakodtunk, majd odamentünk a hivatalos jegypénztárhoz megnézni az árakat. A téma egészen érdekes. A stadion normális kör alakú (nem ellipszis), ennek következtében két fő részre bontható. Egyik oldala árnyékos, a másikra pedig odasüt a Nap. A napos oldalra fentről lefelé (közelebb a küzdőtér) 4-50€ között mozognak a jegyárak, árnyékban pedig 30-150€ között. Itt már lehetett sejteni egyfajta turpisságot, mi azonban életerősek vagyunk/voltunk és Napra vettünk, a felső szektorba. Óriási mázlink volt mert a fogalmamsincs milyen stílusban épült tetőszerkezet fastukkója éppen a mi helyeinkre adott árnyékot. A hőmérő higanyszála azért nagy izgalmában csak felkúszott 30 körülire. Szép ütemesen megtelt a lelátó, a kezdésre 15-20 ezer ember volt az arénában. Jöjjön maga a "meccs"!
A pálya szintén kör alakú, nincs túlspirázva a dolog ezen része. Homok borítás és egyetlen fehér körvonal van felfestve, a pálya körül fakerítés és három "bunker", ennek jelentőségét később tudtam meg. A rendezvény kezdete előtt felvonult puccparádéban az egész stáb, a matadortól a lószar szedőig (kb. 25 fő) mindenki meg lett tapsolva, már így látatlanba. Kiürült a küzdőtér és egy melós fatáblán hozta be az adatokat, "bika 1, 590 kilógramm". Úgynevezett bohócok jöttek be először és hergelték a bikát az őrület határáig, majd két ló érkezett hátukon 1-1 pikador 2-3 méteres dárdával a kezükben. Nekem úgy tűnt, mintha meglett volna beszélve a bikával "óra húszkor rohanjá' má' rá a lóra". Ez volt a viadal legizgalmasabb része, mert itt még a bika fizikailag egészéges (szellemileg már az idegösszeroppanás határán) állapotában támadott. Addig lehett próbálkozni, míg a dárda vége bent nem maradt a bika tarkójában (nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb anatómiai megjelölés). A következő lépésben három ékes maskarába öltözött tag jött, közülük mint kiderült az egyik a végső matador volt. Ők hergeltek és ha jó szituáció adódott döftek is fejenként 2-2 zászlós kardot. Ha nem sikerült, "bátran" elbújtak a bunkerek mögé, ahova a bika éppen nem fért be. Annyi korrektség volt a küzdelemben, ha nem sikerült a döfés a matadornak akkor közönség nem tapsolt vagy éppen fújolt attól függően, mennyire volt nagy a hiba. Kis időbe telt nekünk turistáknak míg elkaptuk a fonalat és a végére már tudtuk is, mikor kell hurrogni. Szívem szerint én szídtam volna a bika, a matador és a játékvezető (nem volt) egész családfáját, de sajnos ez nem része a bika-kultúrának. A küzdelem végső szakaszában már csak a matador volt a küdzőtéren és a bika addigra már talpig vérben. Pár huzintás a piros kendővel, végül pedig az utolsó kard. A bikán az avatatlan szem is láthatta mikor fog végleg eldőlni, tudták a "takarítók" is. Amikor eldőlt a bika, egy orvosnak öltözött arc gyorsan befutott és agyalapba még döfött egy eszközt, hogy szegény pára ne szenvedjen (kérdés: Előtte 20-30 percig mit csinált kardokkal a nyakában?). Három lóval húzták le a döglött állatot, eltakarították a vértócsákat, összegereblyézték a homokot és jöhetett a következő küzdelem, új bikával, új matadorral. Összesen 6 bikát láthattunk és 3 matadort. Különösebb meglepetés vagy izgalom sajnos/szerencsére elmaradt, az egész előadás összesen bő 2 óráig tartott.
Városi legenda, de azt mondják, hogy igaz. A megölt bikák húsából a stadion környéki éttermekben még az este folyamán be lehet lakmározni (körülbelül arany áron).
Konzekvenciát most nem vonok le, mindenkinek megvan a véleménye. Állatkínzás vagy hagyomány, sport vagy showműsor? Számomra élménynek remek volt, mindenképpen örülök, hogy láthattam ilyet (ha már létezik)!
Crystal Castles - Empathy by Myco.
Bikaviadal
Azt mondja az internet, hogy görög, később római területeken volt népszerű az úgynevezett bika kultusz. Spanyolország területére a mórok hozták be, majd fokozatosan elterjedt Dél-Amerika különböző országaiban is. Ahogy nagyon sok más történelmi hagyomány a bikaviadal értelme is megváltozott, alkalmazkodott modern, "felvilágosult" világunkhoz. Abba a témakörbe most nem akarok belemenni, hogy Greenpeace az egész világ ellen vagy a világért harcol. Vannak értelmes megmozdulásaik meg ökör nagy túlreagálásaik egyaránt. Kicsit a körítésről.
Egyszeri magyar turista megtudta, hogy van lehetőség bikaviadal megtekintésére, kihagyhatatlan. Metró átszállásokkal eljutottunk a madridi fő stadionhoz, ott voltunk már bő 2 órával a showműsor/élet-halál küzdelem kezdete előtt. A bukmékerek persze már kiabálták kihagyhatatlan ajánlatukat, ők még az akciós jegyet is negyedáron adják. Tanakodtunk, majd odamentünk a hivatalos jegypénztárhoz megnézni az árakat. A téma egészen érdekes. A stadion normális kör alakú (nem ellipszis), ennek következtében két fő részre bontható. Egyik oldala árnyékos, a másikra pedig odasüt a Nap. A napos oldalra fentről lefelé (közelebb a küzdőtér) 4-50€ között mozognak a jegyárak, árnyékban pedig 30-150€ között. Itt már lehetett sejteni egyfajta turpisságot, mi azonban életerősek vagyunk/voltunk és Napra vettünk, a felső szektorba. Óriási mázlink volt mert a fogalmamsincs milyen stílusban épült tetőszerkezet fastukkója éppen a mi helyeinkre adott árnyékot. A hőmérő higanyszála azért nagy izgalmában csak felkúszott 30 körülire. Szép ütemesen megtelt a lelátó, a kezdésre 15-20 ezer ember volt az arénában. Jöjjön maga a "meccs"!
A pálya szintén kör alakú, nincs túlspirázva a dolog ezen része. Homok borítás és egyetlen fehér körvonal van felfestve, a pálya körül fakerítés és három "bunker", ennek jelentőségét később tudtam meg. A rendezvény kezdete előtt felvonult puccparádéban az egész stáb, a matadortól a lószar szedőig (kb. 25 fő) mindenki meg lett tapsolva, már így látatlanba. Kiürült a küzdőtér és egy melós fatáblán hozta be az adatokat, "bika 1, 590 kilógramm". Úgynevezett bohócok jöttek be először és hergelték a bikát az őrület határáig, majd két ló érkezett hátukon 1-1 pikador 2-3 méteres dárdával a kezükben. Nekem úgy tűnt, mintha meglett volna beszélve a bikával "óra húszkor rohanjá' má' rá a lóra". Ez volt a viadal legizgalmasabb része, mert itt még a bika fizikailag egészéges (szellemileg már az idegösszeroppanás határán) állapotában támadott. Addig lehett próbálkozni, míg a dárda vége bent nem maradt a bika tarkójában (nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb anatómiai megjelölés). A következő lépésben három ékes maskarába öltözött tag jött, közülük mint kiderült az egyik a végső matador volt. Ők hergeltek és ha jó szituáció adódott döftek is fejenként 2-2 zászlós kardot. Ha nem sikerült, "bátran" elbújtak a bunkerek mögé, ahova a bika éppen nem fért be. Annyi korrektség volt a küzdelemben, ha nem sikerült a döfés a matadornak akkor közönség nem tapsolt vagy éppen fújolt attól függően, mennyire volt nagy a hiba. Kis időbe telt nekünk turistáknak míg elkaptuk a fonalat és a végére már tudtuk is, mikor kell hurrogni. Szívem szerint én szídtam volna a bika, a matador és a játékvezető (nem volt) egész családfáját, de sajnos ez nem része a bika-kultúrának. A küzdelem végső szakaszában már csak a matador volt a küdzőtéren és a bika addigra már talpig vérben. Pár huzintás a piros kendővel, végül pedig az utolsó kard. A bikán az avatatlan szem is láthatta mikor fog végleg eldőlni, tudták a "takarítók" is. Amikor eldőlt a bika, egy orvosnak öltözött arc gyorsan befutott és agyalapba még döfött egy eszközt, hogy szegény pára ne szenvedjen (kérdés: Előtte 20-30 percig mit csinált kardokkal a nyakában?). Három lóval húzták le a döglött állatot, eltakarították a vértócsákat, összegereblyézték a homokot és jöhetett a következő küzdelem, új bikával, új matadorral. Összesen 6 bikát láthattunk és 3 matadort. Különösebb meglepetés vagy izgalom sajnos/szerencsére elmaradt, az egész előadás összesen bő 2 óráig tartott.
Városi legenda, de azt mondják, hogy igaz. A megölt bikák húsából a stadion környéki éttermekben még az este folyamán be lehet lakmározni (körülbelül arany áron).
Konzekvenciát most nem vonok le, mindenkinek megvan a véleménye. Állatkínzás vagy hagyomány, sport vagy showműsor? Számomra élménynek remek volt, mindenképpen örülök, hogy láthattam ilyet (ha már létezik)!
Tuesday, June 1, 2010
Beárazom a vébét 2. - 2010 világbajnokság egyenes kiesés
Folytatom tegnapi agymenésem, vitorlásom árbócát szárnyaló fantáziám múzsája lehelli tele iránytadó fuvallattal. A csoportokon belül még nagyjából 1-2 betlitől eltekintve könnyűszerrel meg lehetett tipppelni kik fognak tovaosonni (főleg csoportelsőként). Papíron azt mondom 8 igazán nagy csapat van (akik elsőként voltak kiemelve a csoportjaikban), a papírforma még is az, hogy közülük 1-2-en (ha háromnál többen, akkor meglepetés VB-ről beszélhetünk majd) főnix madárként repülnek majd bele a Napba. Legutóbbi példa erre a 2008-as francia történet, ahol már a csoport kemény volt egyetlen lőtt gólnál mégis többet prognosztizáltunk.
A nagy lebőgésekkel párhuzamosan kell lennie óriási meglepetéseknek, ha 1-2-3 nagy elszáll, akkor korábbi epizódistáknak kell betömni a lyukakat. Ezekkel viszont sok esetben felesleges spekulálni, mert nagyobb lutri, mint lottózni feladott szelvény nélkül. Hogy legyen kicsi sava-borsa a felvetéseimnek, most mégis kiötöltem szúros csapatokat, akik álmatlan éjszakákat okoznak a futball nagyhatalmaknak.
Nyolcaddöntők
A1 Franciaország - B2 Nigéria
Piszok szerencséje van a franciáknak, mert zsinóron húzza el előttük a szerencse istene a büdös sajtot. Sok másik csoport második ellen utazhatnának haza, viszont sem Okocha, sem Oliseh és Henry élete utolsó nagy meccsét produkálja itt.
B1 Argentína - A2 Uruguay
Ami a franciáknak szerencse, az az uruknak pech. A dél-amerikai selejtezőben kétszer is volt "szerencséjük" egymáshoz és bár Argentína nehezen jutott ki, az urukat kétszer verték 1-1 góllal (2-1, 1-0). Most nagyobb söprést jóslok, főleg a védekező szekcióban erősebb a nagyobb területű ország.
C1 Anglia - D2 Szerbia
Itt jóslom az első meglepetést. A szerb válogatottat remek védők alkotják, legjobbjaik (Vidics, Ivanovics) angol elitklubokban játszanak, ha valakik hát ők tudják Rooney ellenszerét. Az angolok védelme meg éppen képes annyi hibára, hogy a gólt a szerbek gyömöszöljék.
D1 Németország - C2 USA
Mindenegyes posztra jobb játékosa van a németeknek, az amerikaiak pedig egy technikailag és taktikailag egységes masszát tudnak csak alkotni. Varázsló egyik oldalon sincs, de nem is kell ha 60. percig nem lőnek gólt az amcsik.
E1 Hollandia - F2 SzlovákiaHiába okoznak meglepetést a csoportban északi szomszédaink, a hollandok már a selejtezőben is bizonyították, hogy nincs pardon. Egy sebességgel mindenkinél gyorsabb a Robben-Sneijder páros. Tény, hogy a jó tótok mindegyike európai topligában játszik, de mégsem a bajnokesélyeseknél. Nagyon sima meccs lesz.
F1 Olaszország - E2 Kamerun
Akár lehetnének a Szelidíthetetlen Oroszlánok a vébé afrikai meglepetései, de az olaszoknál mindig ott lesz a Gilardino-faktor. Úgy lesz 2-1, hogy Pirlo vérszerződést köt a labdával és élete passzát érvényesíti gólra Alberto.
G1 Brazília - H2 Svájc
Cape Town strandján fog kihelyezett űlést tartani a Rio-i karnevál. Úgy lesz 4-1, hogy a végén már saját magának ad kötényt Robinho.
H1 Spanyolország - G2 Elefántcsontpart
Bár érdekes lenne egy spanyol-portugál is én inkább a békés verziót vizsgálnám. Eriksson mester itt saját magát fogja megverni. Beállnak védekezni, ami igen nagy hiba ha a középpálya olyan mozgékony mint a spanyoloké.
----------------------------------------------------------------------------------------
Negyeddöntők
Franciaország - Szerbia
Aki csak a többi párosítást nézi azt hiszi, a franciáknak megint szerencséjük van. Aki azonban tudja, hogy a partizánok mit művelnek a kényes gurmandokkal könnyen rájön, hogy a repülőjegyeket már most foglalhatják haza.
Hollandia - BrazíliaTalán ez lesz a vébé legjobb mérkőzése. Rendes játékidőben 2-2, büntetőknél pedig Julio Cesar kivédi a hollandok szemét.
Argentína - Németország
Itt most éppen az lesz a németek veszte, ami az argetinokban benne van a Nationalelfben meg még nyomaiban sem található meg, a játékosság. Ha a Milito-Tevez-Messi trió úgy játszik, ahogy képes bolondot csinálhatnak a komplett német védekezőszekcióból.
Olaszország - Spanyolország
Klasszikus párharc, merőben eltérő formák. Lehetne azt mondani, hogy ki kell zárni erről a 90 percről az elmúlt szezont, de mégis lehetetlen. A spanyol játékosok legtöbbje élete szezonját zárta, míg az olaszoknál mindenki a dicső múlton mereng. Csak azert mondom a spanyolokat, mert a fejemet veszitek...
----------------------------------------------------------------------------------------
Elődöntők
Szerbia - Brazília
Talán mindenidők legcsúnyább VB elődöntője lesz, sportszár nem marad szárazon. A szerbek térdmagasságba nekimennek a brazil középpályának, Maicon és Felipe Melo pedig felveszik a kesztyűt. Fair playt nagyítóval kell majd keresni, a brazilok pedig rusnyán jutnak a döntőbe.
Argentína - Spanyolország
Rövid időre az egész golyóbis hivatalos nyelvévé válik a spanyol. Messi csak Puyol vállán tudja elsírni bánatát, miszerint Maradona 14 napja ittas és az edzéseket Heinze tartja (nincs kapuralövés). Mégis a kicsi Leo eldönti, hogy idén is szeretne egy Aranylasztit.
----------------------------------------------------------------------------------------
Bronzmérkőzés
Szerbia - Spanyolország
Olyan bronzmérkőzés, amin csak az egyik csapat szomorú. A spanyolok nagy bánatukban nyernek is 3-1-re.
Döntő
Argentína - Brazília
Eddigre a tengerentúl déli fele már lángokban áll. Rioban és Buenos Airesben Dunga és Maradona nevekre keresztelt gyerekek hagyják el egészségesen a kórházakat. A futballedzősködés szégyene lesz Maradona sikere, többé nem lehet "hülye edzőzni"...
Monday, May 31, 2010
Beárazom a vébét - 2010 Világbajnokság csoportkör
Az utóbbi időkben túl sokat hagyatkoztam a tényekre. A mostani bejegyzésemben kicsit spekulálok, én mit várok a nyári futball világbajnokságtól.
1990-ben 1 éves voltam, Rudi Völler és Rijkaard köpködött.
1994-ben 5 éves voltam, Robbie Baggio fölédurrantotta a büntetőt, a brazilok meg babaringatós gólörömmel kápráztattak.
1998-ben 9 éves voltam, mindenki Sukeréknek szurkolt a piros pepitás mezükben, de aztán Lilian Thuram (akit, amíg meg nem láttam neve alapján nőnek hittem) élete összesen két gólját rúgta az elődöntőben.
2002-ben 13 éves voltam, a vágottszeműek hiába csalták el a rendezvényt Ronaldo (az igazi!) mindenidők legocsmányabb hajkölteményével a fején (homlokán) csókolgathatta a trófeát.
2006-ban 17 éves voltam, fritzek szerkesztették a VB-t és végül Grosso betette a szőrösmellkasúak győztes büntetőjét.
11 nap múlva indul az első afrikai rendezésű világbajnokság. A rendezés kockázataira most nem térnék ki, hogy Dél-Afrikát 12 német milliárdos irányítja egy gyémántgömb forgatásával. Megérdemelték már az afrikai csapatok, a legalkalmasabb körülményeket pedig a legdélebbiek tudták prezentálni. Európai fejünknek kifejezetten jó, hogy azonos az időzóna és nem a reggeli mellé szól majd a jó selecao, mint ahogyan az a Japuc-Dél-Korea-i rendezéskor volt.
Rögtön kezdem is a csoportokkal!
A csoport:
A franciák szövetségi kapitánya (akinek már most meg van az utódja) nem lehet annyira belfék, hogy ezzel a támadókerettel (Anelka, Henry, Gourcuff, Ribery) ne nyerjék meg a csoportot. Az uruk szintén erős támadóikban bízhatnak (Suarez, Forlan, Cavani), Mexikó számomra sótlannak tűnik idén. A hazai dél-afrikaiak, meg olyan futómennyiséggel fognak kápráztatni, ami egy költöző madárnak is a becsületére válna. 1. Franciaország
2. Uruguay
3. Mexikó
4. Dél-Afrika
B csoport:
Az előző csoport kontár edzője (Domenech) kreténségeit talán csak Isten Keze (Maradona) tudja felülmúlni. Önmagának írta be a fekete pontot azzal, hogy kihagyta Csucsu Cambiassot és Zanettit a keretből. Hülyeségeit még azzal tudja majd fokozni, hogy Diego Militot padoztatja, Messire meg rossz posztot erőltet rá. Már Nigéria sem az igazi, szerencséjükre néhányuk gyertája még pislákol. A görögök meg unalmasabbak lesznek, mint Korea déli fele.
1. Argentína
2. Nigéria
3. Dél-Korea
4. Görögország
C csoport:
Szerintem ez az egyik legegyértelműbb csoport, az angolok gond nélkül fogják megnyerni mind a három meccsüket. Beckham drámát ide vagy oda a keret elég pofás és bárki másnál könnyebben fognak nyerni 2-0-ákra. USA laboratóriumi körülmények között fejlesztette ki 23 játékosát, Szlovénia és Algériat simán verve mennek majd tovább.
1. Anglia
2. USA
3. Szlovénia
4. Algéria
D csoport:
Hiába, hogy Löw se teljesen százas, Linekker szavaira még mindenki emlékszik. A lengyelek meg hiába nem jutottak ki Podolski és Klose fejenként fognak 3-3-at rúgni az ausztráloknak. 2010-ben Szerbiától várom azt amit Prosineckiék (hogy ne mindig Sukert puffogtassam) csináltak '98-ban. Ghána meg több mint szimpatikus, de a vasúti ütköző védelméből 2-3 embert fognak kiállítani (Muntari szerintem az első felfutásakor fogja mellkason szecskázni Vidicset) a szerbek elleni meccsen.1. Németország
2. Szerbia
3. Ghána
4. Ausztrália
E csoport:
A hollandusok főleg a narancssárga dresszüknek köszönhetően átütőbb sikert fognak aratni, mint széphazánk választásain a hasonló színűek. Dániában kiégett köművesek játszanak (Poulsen, Gronkjaer, Tomasson), továbbá őket hivatalból is utáljuk (ők jutottak tovább a magyar selejtezőcsoportból elsőként). A japánok olyan megkötésekkel fognak játszani, mint egy csocsóasztal bábui. Csodálatos lesz, ahogy Eto'o Kamerunja csomót köt a lábukra.
1. Hollandia
2. Kamerun
3. Dánia
4. Japán
F csoport:
Hiába 50 év az átlagéletkor az olasz válogatottban, hiába van papíron Di Natale és De Rossi kivételével mindenki pocsék formában. Egyet (vagy kettőt) ikszelni fognak és majd a kieséses résznél indul be az 1-0 gyár. Paraguay Chilavert visszavonulása óta a legunalmasabb dél-amerikai csapat, Új-Zéland 10 ezer kilóméterre van mindenféle értelmes labdarúgástól. Az óceániaiaknak kifejezetten szerencséjük van a sorsolással, mert az argentínok fél, a németek egy tucatot akasztanának nekik. A csoport negyedik csapata pedig Szlovákia, északi szomszédaink kicsit fekete lóként vágnak neki a világeseménynek. Csak négy nevet említenék: HAMSIK-Holosko-Sestak-Skrtel ---> 4-5 pont, továbbjutás1. Olaszország
2. Szlovákia
3. Paraguay
4. Új-Zéland
G csoport:
Az okosak ezt mondják a "halálcsoportnak" (pedig ez semmi az 1994-es Nigéria-Bulgária-Argentína versenyfutáshoz képest). Összetételében elvitathatatlanul a legszínesebb. Elefántcsontpartot tartják Afrika legerősebb keretének (Toure-ék, sevillaiak és chelsea-sek). A portugálok nyögve jutottak ki, remélhetőleg rendesen felsülnek. A braziloknak talán ez az első kerete, mikor mindenki a védelemről beszél (Julio Cesar, Lucio, Juan, Maicon, Daniel Alves), Kaka hisztizik és máris a cirkuszi bohóc Robinho fogja irányítani a Copacabana szökevényeit. Észak-Korea meg reciprok Brazília, Kim Dzsongil most szerkeszti vonalzóval ki kinek passzoljon (szerintem nem tudja, hogy egy perc nem sok, annyit nem lesz náluk a labda).
1. Brazília
2. Elefántcsontpart
3. Portugália
4. Észak-Korea
H csoport:
A spanyolok simán viszik a 9 pontot, több szót ez nem is érdemel. Chile is olyan, mint Mexikó, hol van már a Salas-Zamorano ékpáros? Honduras azért lehet érdekes, mert Luis Ramos a Debrecenben padozik. Svájc meg egy nagy páneurópai kotyvasz, törökökkel, németekkel és digókkal. Aki innét továbboson a második helyen az olyan pofont fog kapni az elefántoktól, hogy a taknyán csúszik vissza az anyaországig.
1. Spanyolország
2. Svájc (hasra ütöttem)
3. Chile
4. Honduras
Az egyenes kieséses tippjeimről majd a következő írásban fogok értekezni, ott jóval több lesz a szubjektivitás.
Saturday, May 29, 2010
10 nap a metropoliszokban - 4. rész
Madrid
Közel 4 milliós lakosságával az Európai Únió 3. legnagyobb városa. Ennek minden pozitívuma és negatívuma megmutatkozik. A közlekedése rendkívül jól megszervezett, 12 metróvonal van kiépítve a város alatt. Mindenhonnét mindenhova ellehet jutni 2-3 átszállással, a megállók tiszták, kevés az úgy nevezett cink arc.
Szerencsés dátumválasztásunk miatt a város alapból is tele van turistákkal, most még a Bajnokok Ligája döntőjére is érkezett több tíz-száz ezer szurkoló. Olasz Inter szurkolók és bajor Bayernesek csodálatos egyvelegként kávézgattak a Sol köré csoportosult kávézókban. Kimentünk csütörtökön a Santiago Bernabeu stadionhoz, ahol a meccset játsszák. Már 3 nappal előtte is nagy nyüzsgés volt, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy rendőri konvoj érkezik. Elől 10 rendőrautó, középen egy óriási Bayern München lógós busz, mögöttük megint 10 rendőr. Sötétített volt az ablaka, így csak Van Gaal hollandus fizimiskáját lehetet látni, úgy ült az első széken, mint valami konok idegenvezető. Később kiderült edzeni mentek a stadionba, de belátni csak a kulcslyukon lehetett. Szombaton 20:45-kor játszották végül is a találkozót, a szerencsések (és vastag pénztárcájúak, bár ez sem igaz mert láttam 155€-ért jegyet, más kérdés, hogy szerintem fél éve kellett megvenni és a parabolára szól lógásra) élőben, mi pedig félidőnként 1-1 kocsmában néztük az összecsapást. Diego Milito, így 31 éves korában eszmélt rá, hogy a világ legjobb befejező csatárja. A Real Madrid másnap már be is mondta a nevét, hogy "kellene". Szerintem még van, aki emlékszik a 2006-os spanyol szuperkupa döntőre. Real Madrid - Real Zaragoza 1-6, Milito 4-szer (!!!) csöngetett.
Madrid bevárosában kívülről megtekintettünk, minden épületet, amikről az utikönyvek odái szólnak. Szavaim megerősítésére kápráztassanak a képek:
Későbbiekben írok majd az Vicente Calderon stadionban tett látogatásunkról, ahol átérezhettük az Atletico Madrid klubcsapatának szellemét. Előtte viszont lepörgetem a Dél-Afrika-i foci vébét, azt hiszem már tudom ki fog nyerni. :)
Thursday, May 27, 2010
10 nap a metropoliszokban - 3. rész
5. nap - május 18. (kedd)
Kedd délelőtt a kikötőben található akváriumba látogattuk el. Azt mondták lesz ott 450 féle halfaj, közte cápák, ráják, mindenféle tekergő hátborzongások meg nagyon aranyos pingvin bébik. A szokásos berendezés (akváriumokban halak) mellett kisgyerekeknek volt kialakítva egy oktatórész. Utóbbit annyira nem tudtuk kiélvezni, mert 20-22 éves korunkra sikerült megtanulnunk, hogy a polip nem a hegyekben él. Bő 2-3 órás program volt az egész megtekintése, túl nagy lázba egyikünket sem hozta. Gyanakszom arra, hogy ahol még lehetett volna továbbmenni, ott mi a kijárat felé, rossz irányba fordultunk. 
Következő utunk a Sagrada Familiahoz vezetett. Útikönyvek az alábbi dolgokat írják a templomról: A Sagrada Família avagy A Jövő Temploma Barcelona területén található, Antoni Gaudí mesterműve. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta. Be nem mentünk, csak körbe sétáltuk. Érdekes szimbiózisát láthattuk a neon sárga építési daruknak, a baltával faragok neo-poszt reneszánsz futurista avangárd kőstukkóknak és a több száz éve épült dór-ión-mór oszlopzatoknak.
Délután folytattuk az utunkat a Güell-parkba, ami kissé távolabb a belvárostól 2 metró, egy busz és egy másfél órás eltévedésre található északi irányba. Ez a Eusebi de Güell egy nagyon gazdag ember volt a 20. század elején és a kor felkapott építészét Gaudit kérte fel, hogy építsen neki egy parkot mert nem bír meglenni nélküle. Elsősorban parkosított területek, padok és néhány épület található a helyen.
6. nap - május 20. (szerda)
Barcelonában tartózkodásunk utolsó napja, ezen a napon keltünk a legkorábban. Este fél 7-kor indult a repülőnk Madridba, de a nap korábbi részeit is szerettük volna hasznosan eltölteni. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, papucsot, rövidnadrágot és napszemüveget kaptunk fel és kimentünk Barcelona strandjára, a Barceloneta-ra.
Időben elindultunk a reptérre, mégis utolsók közt értünk oda a sorban álláshoz. Különösebben nem izgultam, mert mindenkinek jut ülőhely, repülni meg már nem először repültem, így ablak mellé sem akartam kerülni. Barcelonaban pontosan ezen a napon játszották a spanyol labdarúgó kupa döntőjét. A Copa Del Rey idei kiírásába a Sevilla és az Atletico Madrid jutott be. A város a keddi és a szerdai napokon már tele volt a csapatok szurkolóval. Érdekes egybeesés, hogy mi éppen Madridba utaztunk és a szállásunk azon a környéken volt, ahol az Atletico szurkolók buzították csapatukat. Pechjükre kikaptak 2-1-re, így nem éppen nyugodt körülmények között vonultak haza és a betervezett ünneplés is inkább rendbontásra konvergált. Madridba a hatalmas Barajas reptérre érkeztünk, aminek négy terminálja között mozgójárdák közlekednek. Körülbelül 30 perc mozgózás után értünk a reptér egyik metróállomására (kettő van, el lehet képzelni mekkora a komplexum), itt is vettünk 5 napos metró bérletet. Az információn kiderítettük, melyik megállónál kell leszállnunk a metróról. 45 percet metróztunk megállás nélkül, 2 átszállással tarkítva. Végül sikeresen megérkeztünk és bejelentkeztünk a szállásra. Kisebb szervezkedés után kiderült, hogy első nap a Atletico balhézgatásai miatt máshol kell aludnunk mint a későbbiekben. Éjjel még sétáltunk egyet, majd eltettük magunkat holnapra.
Kedd délelőtt a kikötőben található akváriumba látogattuk el. Azt mondták lesz ott 450 féle halfaj, közte cápák, ráják, mindenféle tekergő hátborzongások meg nagyon aranyos pingvin bébik. A szokásos berendezés (akváriumokban halak) mellett kisgyerekeknek volt kialakítva egy oktatórész. Utóbbit annyira nem tudtuk kiélvezni, mert 20-22 éves korunkra sikerült megtanulnunk, hogy a polip nem a hegyekben él. Bő 2-3 órás program volt az egész megtekintése, túl nagy lázba egyikünket sem hozta. Gyanakszom arra, hogy ahol még lehetett volna továbbmenni, ott mi a kijárat felé, rossz irányba fordultunk. 
Következő utunk a Sagrada Familiahoz vezetett. Útikönyvek az alábbi dolgokat írják a templomról: A Sagrada Família avagy A Jövő Temploma Barcelona területén található, Antoni Gaudí mesterműve. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta. Be nem mentünk, csak körbe sétáltuk. Érdekes szimbiózisát láthattuk a neon sárga építési daruknak, a baltával faragok neo-poszt reneszánsz futurista avangárd kőstukkóknak és a több száz éve épült dór-ión-mór oszlopzatoknak. Délután folytattuk az utunkat a Güell-parkba, ami kissé távolabb a belvárostól 2 metró, egy busz és egy másfél órás eltévedésre található északi irányba. Ez a Eusebi de Güell egy nagyon gazdag ember volt a 20. század elején és a kor felkapott építészét Gaudit kérte fel, hogy építsen neki egy parkot mert nem bír meglenni nélküle. Elsősorban parkosított területek, padok és néhány épület található a helyen.
6. nap - május 20. (szerda)
Barcelonában tartózkodásunk utolsó napja, ezen a napon keltünk a legkorábban. Este fél 7-kor indult a repülőnk Madridba, de a nap korábbi részeit is szerettük volna hasznosan eltölteni. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, papucsot, rövidnadrágot és napszemüveget kaptunk fel és kimentünk Barcelona strandjára, a Barceloneta-ra.
Időben elindultunk a reptérre, mégis utolsók közt értünk oda a sorban álláshoz. Különösebben nem izgultam, mert mindenkinek jut ülőhely, repülni meg már nem először repültem, így ablak mellé sem akartam kerülni. Barcelonaban pontosan ezen a napon játszották a spanyol labdarúgó kupa döntőjét. A Copa Del Rey idei kiírásába a Sevilla és az Atletico Madrid jutott be. A város a keddi és a szerdai napokon már tele volt a csapatok szurkolóval. Érdekes egybeesés, hogy mi éppen Madridba utaztunk és a szállásunk azon a környéken volt, ahol az Atletico szurkolók buzították csapatukat. Pechjükre kikaptak 2-1-re, így nem éppen nyugodt körülmények között vonultak haza és a betervezett ünneplés is inkább rendbontásra konvergált. Madridba a hatalmas Barajas reptérre érkeztünk, aminek négy terminálja között mozgójárdák közlekednek. Körülbelül 30 perc mozgózás után értünk a reptér egyik metróállomására (kettő van, el lehet képzelni mekkora a komplexum), itt is vettünk 5 napos metró bérletet. Az információn kiderítettük, melyik megállónál kell leszállnunk a metróról. 45 percet metróztunk megállás nélkül, 2 átszállással tarkítva. Végül sikeresen megérkeztünk és bejelentkeztünk a szállásra. Kisebb szervezkedés után kiderült, hogy első nap a Atletico balhézgatásai miatt máshol kell aludnunk mint a későbbiekben. Éjjel még sétáltunk egyet, majd eltettük magunkat holnapra.
Wednesday, May 26, 2010
10 nap a metropoliszokban - 2. rész
Ott folytatom, ahol abbahagytam legutóbb. Vasárnap hajnalhasadtával ébredtünk, délután 2 órakor. Még Barcelonaba érkezésünkkor vásároltunk 5 napos bérletet, amivel ingyen utazhattunk minden városi közlekedési eszközön. Talán ez bizonyult az egyik legjobb döntésünknek, bőven kihasználtuk a kifizetett árat.
3. nap - május 16. (vasárnap)
Elmetróztunk a diadal ívhez, ami bár annyira nem ismert, mint a párizsi a Champs Elysées-n található megfelelője. Viszont a mögötte elterülő parkkal együtt, mindenképp megérte megtekinteni. Ismét metróra szálltunk és néhány gyors átszállás után már ott is voltunk a következő nevezetességnél. A Torre Agbar egy modern üzletház, igazán látványos éjjel, mikor különböző színekkel világítják ki. 
Erre a napra ezzel a két látványossággal be is fejeztük a városnézést, azonban nem maradtunk program nélkül. Az FC Barcelona játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, aminek megnyerésével együtt megkaparinthatták a bajnoki trófeát is. Korábbi terveink között szerepelt, hogy élőben a stadionból nézzük meg a jegyet. Az előző napokban azonban minden jegypénztárnál már határozott elutasításba ütköztünk, ugyanis hiába 98 ezer férőhelyen a szentély, minden jegy jóval korábban elkelt. Kimentünk a stadionhoz próbálkozni, hátha kapunk okosba jegyet a bukmékerektől. Azonban vastagon fogott a ceruzájuk, inkább már majdnem hogy ecsetnek nevezném azt az íróeszközt. Három egymás mellé szóló jegyet teljesen esélytelen volt szerezni, de sajnos darabja is 200-300€ köré rúgott. Bánatosan, de kénytelenek voltunk lemondani az élő meccsről. Egy közeli kocsmában néztük meg a meccs félidejét televíziót, egymás hegyén-hátán álltak a népek. Nem csoda hiszen csak Barcelonaban van 3 millió szurkolókja a gránát vörös-kékeknek. Félidőben berohantunk a Plaza Catalunya környékére, ahova a hivatalos ünneplési ceremónia volt meghirdetve. Szerencsére láttuk mind a 4 Barca gólt, tehát sima 4-0-lal nyertek a Real Valladolid nagy kárára (ők sajnos kiestek az első osztályból emiatt). A város főterén koncertszinpad és kivetítő várta az ünneplő tömeget, a találkozó lefújása után óriási fieszta vette kezdetét. A futball láz némely esetben átváltott Katalónia függetlenedésének való törekvés hiresztelésébe. Sorrendben szídták a madridiakat, a spanyolokat, a portugálok és ezzel mindvégig párhuzamosan a rivális Real Madrid köztudottan ellentmondásos figuráját Gutit. Hamar megtanultuk a "Guti, Guti, Guti, Maricoooooon, Maricoooooon, Maricoooooon!" egyszerű balladát, ami a középpályás nemi irányultságát okfejti. A legvéremesebb fanatikusok, a Boixos Noise tagjai akrobataként másztak fel a villanypóznára, az emberek a kezükből lőtték fel a rakétákat, égettek görögtüzet. Egyrészről félelmetes, másrészről felemelő érzés volt látni több száz ezer embert, hogy ennyire szurkolnak és örülnek csapatuk sikerének. 
4. nap - május 17. (hétfő)
A hétfői napon sem lankadt a lelkesedésünk. A városban található hegy teljes bejárása volt a célunk, itt található meg az 1992-es barcelonai olimpiára létrehozott létesítmény komplexum. A kikötőből remek turista látványosságként libegőt építettek, ami felviszi az embereket a Montjuic névre hallgató hegyre (kb. úgy kell elképzelni, mint a Gellért-hegyet). 2 óra sorban állás után 10 perc utazás következett a levegőben egy 15 személyes lélekvesztőn. A kilátásért mindenképpen megérte, készült videó dokumentáció is az eseményről, ezeket később ha tudom megosztom majd. Az egész hegy csodálatosan parkosított rendezett, tetején az Olimpiai létesítményekkel. Körülbelül 40-50 ezer férőhelyes stadion, körülötte futópályákkal. Ezt a pályát, most az RCD Espanyol, Barcelona kisebbik csapata (szintén első osztályú) használja. A stadion mögött életem legszebb parkja tárult elénk, körülbelül ollóval metszett fű, fák és számtalan szökőkút összképét egy modern torony tette egységessé.
Pár kép az első napokról:
Érkezek nemsokára a barcelonai utolsó két nappal és Madridba való megérkezéssel.
3. nap - május 16. (vasárnap)
Elmetróztunk a diadal ívhez, ami bár annyira nem ismert, mint a párizsi a Champs Elysées-n található megfelelője. Viszont a mögötte elterülő parkkal együtt, mindenképp megérte megtekinteni. Ismét metróra szálltunk és néhány gyors átszállás után már ott is voltunk a következő nevezetességnél. A Torre Agbar egy modern üzletház, igazán látványos éjjel, mikor különböző színekkel világítják ki. 
Erre a napra ezzel a két látványossággal be is fejeztük a városnézést, azonban nem maradtunk program nélkül. Az FC Barcelona játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, aminek megnyerésével együtt megkaparinthatták a bajnoki trófeát is. Korábbi terveink között szerepelt, hogy élőben a stadionból nézzük meg a jegyet. Az előző napokban azonban minden jegypénztárnál már határozott elutasításba ütköztünk, ugyanis hiába 98 ezer férőhelyen a szentély, minden jegy jóval korábban elkelt. Kimentünk a stadionhoz próbálkozni, hátha kapunk okosba jegyet a bukmékerektől. Azonban vastagon fogott a ceruzájuk, inkább már majdnem hogy ecsetnek nevezném azt az íróeszközt. Három egymás mellé szóló jegyet teljesen esélytelen volt szerezni, de sajnos darabja is 200-300€ köré rúgott. Bánatosan, de kénytelenek voltunk lemondani az élő meccsről. Egy közeli kocsmában néztük meg a meccs félidejét televíziót, egymás hegyén-hátán álltak a népek. Nem csoda hiszen csak Barcelonaban van 3 millió szurkolókja a gránát vörös-kékeknek. Félidőben berohantunk a Plaza Catalunya környékére, ahova a hivatalos ünneplési ceremónia volt meghirdetve. Szerencsére láttuk mind a 4 Barca gólt, tehát sima 4-0-lal nyertek a Real Valladolid nagy kárára (ők sajnos kiestek az első osztályból emiatt). A város főterén koncertszinpad és kivetítő várta az ünneplő tömeget, a találkozó lefújása után óriási fieszta vette kezdetét. A futball láz némely esetben átváltott Katalónia függetlenedésének való törekvés hiresztelésébe. Sorrendben szídták a madridiakat, a spanyolokat, a portugálok és ezzel mindvégig párhuzamosan a rivális Real Madrid köztudottan ellentmondásos figuráját Gutit. Hamar megtanultuk a "Guti, Guti, Guti, Maricoooooon, Maricoooooon, Maricoooooon!" egyszerű balladát, ami a középpályás nemi irányultságát okfejti. A legvéremesebb fanatikusok, a Boixos Noise tagjai akrobataként másztak fel a villanypóznára, az emberek a kezükből lőtték fel a rakétákat, égettek görögtüzet. Egyrészről félelmetes, másrészről felemelő érzés volt látni több száz ezer embert, hogy ennyire szurkolnak és örülnek csapatuk sikerének. 
4. nap - május 17. (hétfő)
A hétfői napon sem lankadt a lelkesedésünk. A városban található hegy teljes bejárása volt a célunk, itt található meg az 1992-es barcelonai olimpiára létrehozott létesítmény komplexum. A kikötőből remek turista látványosságként libegőt építettek, ami felviszi az embereket a Montjuic névre hallgató hegyre (kb. úgy kell elképzelni, mint a Gellért-hegyet). 2 óra sorban állás után 10 perc utazás következett a levegőben egy 15 személyes lélekvesztőn. A kilátásért mindenképpen megérte, készült videó dokumentáció is az eseményről, ezeket később ha tudom megosztom majd. Az egész hegy csodálatosan parkosított rendezett, tetején az Olimpiai létesítményekkel. Körülbelül 40-50 ezer férőhelyes stadion, körülötte futópályákkal. Ezt a pályát, most az RCD Espanyol, Barcelona kisebbik csapata (szintén első osztályú) használja. A stadion mögött életem legszebb parkja tárult elénk, körülbelül ollóval metszett fű, fák és számtalan szökőkút összképét egy modern torony tette egységessé. Pár kép az első napokról:
Érkezek nemsokára a barcelonai utolsó két nappal és Madridba való megérkezéssel.
Monday, May 24, 2010
10 nap a metropoliszokban - Barcelona 1. rész
10 kerek nap internethiánya nem mutatkozott meg olyan mértékben, mint az korábban várni lehetett. Kicsit füllentek is, mivel tegnap már bekúsztam egy internet pont székébe és kicsit garázdálkodtam az email fiókomban.
1. nap - május 14. (péntek)
Részletesen leírom 10 napos nyaralás/utazás/turné/kiküldetés kinek, hogy tetszik túránkat. Május 14-én hajnali 4-re húztam élesre a vekkert és kezdtem meg utamat Gyuszi cimborámmal. "Hangulatosan" szitáló esőbe battyogtunk ki a pályaudvarra. 5.45-kor indult a vonatunk Corunaból Santiagoba. 6.40-kor már a Santiago bevárosából a reptérre közlekedő buszon ültünk. 8.35-kor szállt fel a gépünk és problémamentes másfél óra után 10.10-kor landoltunk Reusban. Reus körülbelül 80-100 ezer lakosú város Barcelonatól nyugatra, szolid kis repterét látva nem volt meglepő, hogy mint a marhacsodrát hajtottak be minket kb. 1 kilómétert sétálva a terminálba. Közel egy óra várakozás után indult a transzferbusz Reus reptérről a belvárosi vasutállomásra. Dél körül vonatra pattantantunk és festői Földközi-tenger parti szakaszon utaztunk be Barcelona Sants állomásra. Közel délután kettőt mutatott az óra, mikor találkoztunk Laci barátunkkal, aki Ferihegyről érkezett a reggeli órákban. Elmondása alapján utazásába sikerült belesóznia egy varga-betűt, hiszen első nekifutásra túlvonatozott a célállomásán.
Nagyon gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, amit annyival szeretnék jellemezni, hogy 16 euró volt egy este per kopf. Ami még árulkodó jel lehet, az az hogy a fotókon a szobához tartozó erkély jelenik csak meg visszatérő motívumként. Recepción egy kolumbiai fószer tartotta a frontot, fél szemmel mindig azt vártuk mikor mosakodik be a vese műtéthez. :D
Mivel jó idő volt (ez szerencsére kitartott a 10 napon keresztül, napsütés 25-30 fok) elbattyogtunk a kikötőbe. Hamar megállapítottam, hogy a gazdag emberek itt sem szarral gurítanak. Kisváros méretű és lakosságú (személyzet) jachtok lakosai tengették mindennapjaikat a méregdrága butik sorok tövében. Végigsétáltunk Barcelona főutcáján, a La Ramblan, ami a kikötőtől a Plaza Catalunya főtérig terül el. Ezen a területen még többször előfordultunk ottlétünk alatt. Laci ereiben kék-piros vér csordogál, így szentségtörés lett volna, ha első nap nem zarándokolunk ki a Camp Nou közel 100 ezer nézőt befogadó futball szentélyhez. Mivel ekkor már este 8-9 volt a múzeum és kegytárgyboltot zárva találuk. Remek indokot nyújtott ez annak, hogy másnap ismét kimenjünk.
2. nap - május 15. (szombat)
Délelőtt 10 körül kezdtünk bele az FC Barcelona múzeum és stadion megtekintésébe. Rögtön a bejárat mellett magyar kötődésbe botlottunk. Ladislau Kubala (Kubala László) igényes szobráról készítettünk nagy izgalmunkban rögtön 3400 fényképet. Kezdeti lelkesedésünk (főleg a Lacié, ő volt a fotográfus) a későbbiekben sem lankadt, így készült egy derék Word Press kiadvánnyi fénykép. A stadion főleg mérete miatt volt lenyűgöző, ellipszis alakban 3 karéj tornyosul egymás fölé. A csapat múzeumában az alapítástól napjainkig a klub legjobb játékosainak és emlékezetes pillanatainak állítottak emléket. LCD kijelzők, hanganyagok és a trófeák mindegyike megtekinthető. Körülbelül 5 órát költöttünk a komplexumba, majd vissza metróztunk a belvárosba. A katedrálist vettük célba, zárva volt, így be csak 3 nappal később mentünk.
Adózva a szórakozásnak is, megmutatkoztak rajtunk a szombat esti láz jelei, felkapcsoltuk a szombat esti fényeket, lámpaoltásig jól éreztünk magunkat. Nívós szórakozó helyen voltunk, ahol a 21. századi modern fiatalság igazán jól érezheti magát a fülemnek sok esetben bucsús nótaszóra.
Saját képek majd a hétvége felé várhatóak, van dögivel.
Folyt. köv!
1. nap - május 14. (péntek)
Részletesen leírom 10 napos nyaralás/utazás/turné/kiküldetés kinek, hogy tetszik túránkat. Május 14-én hajnali 4-re húztam élesre a vekkert és kezdtem meg utamat Gyuszi cimborámmal. "Hangulatosan" szitáló esőbe battyogtunk ki a pályaudvarra. 5.45-kor indult a vonatunk Corunaból Santiagoba. 6.40-kor már a Santiago bevárosából a reptérre közlekedő buszon ültünk. 8.35-kor szállt fel a gépünk és problémamentes másfél óra után 10.10-kor landoltunk Reusban. Reus körülbelül 80-100 ezer lakosú város Barcelonatól nyugatra, szolid kis repterét látva nem volt meglepő, hogy mint a marhacsodrát hajtottak be minket kb. 1 kilómétert sétálva a terminálba. Közel egy óra várakozás után indult a transzferbusz Reus reptérről a belvárosi vasutállomásra. Dél körül vonatra pattantantunk és festői Földközi-tenger parti szakaszon utaztunk be Barcelona Sants állomásra. Közel délután kettőt mutatott az óra, mikor találkoztunk Laci barátunkkal, aki Ferihegyről érkezett a reggeli órákban. Elmondása alapján utazásába sikerült belesóznia egy varga-betűt, hiszen első nekifutásra túlvonatozott a célállomásán.
Nagyon gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, amit annyival szeretnék jellemezni, hogy 16 euró volt egy este per kopf. Ami még árulkodó jel lehet, az az hogy a fotókon a szobához tartozó erkély jelenik csak meg visszatérő motívumként. Recepción egy kolumbiai fószer tartotta a frontot, fél szemmel mindig azt vártuk mikor mosakodik be a vese műtéthez. :D
Mivel jó idő volt (ez szerencsére kitartott a 10 napon keresztül, napsütés 25-30 fok) elbattyogtunk a kikötőbe. Hamar megállapítottam, hogy a gazdag emberek itt sem szarral gurítanak. Kisváros méretű és lakosságú (személyzet) jachtok lakosai tengették mindennapjaikat a méregdrága butik sorok tövében. Végigsétáltunk Barcelona főutcáján, a La Ramblan, ami a kikötőtől a Plaza Catalunya főtérig terül el. Ezen a területen még többször előfordultunk ottlétünk alatt. Laci ereiben kék-piros vér csordogál, így szentségtörés lett volna, ha első nap nem zarándokolunk ki a Camp Nou közel 100 ezer nézőt befogadó futball szentélyhez. Mivel ekkor már este 8-9 volt a múzeum és kegytárgyboltot zárva találuk. Remek indokot nyújtott ez annak, hogy másnap ismét kimenjünk.2. nap - május 15. (szombat)
Délelőtt 10 körül kezdtünk bele az FC Barcelona múzeum és stadion megtekintésébe. Rögtön a bejárat mellett magyar kötődésbe botlottunk. Ladislau Kubala (Kubala László) igényes szobráról készítettünk nagy izgalmunkban rögtön 3400 fényképet. Kezdeti lelkesedésünk (főleg a Lacié, ő volt a fotográfus) a későbbiekben sem lankadt, így készült egy derék Word Press kiadvánnyi fénykép. A stadion főleg mérete miatt volt lenyűgöző, ellipszis alakban 3 karéj tornyosul egymás fölé. A csapat múzeumában az alapítástól napjainkig a klub legjobb játékosainak és emlékezetes pillanatainak állítottak emléket. LCD kijelzők, hanganyagok és a trófeák mindegyike megtekinthető. Körülbelül 5 órát költöttünk a komplexumba, majd vissza metróztunk a belvárosba. A katedrálist vettük célba, zárva volt, így be csak 3 nappal később mentünk.
Adózva a szórakozásnak is, megmutatkoztak rajtunk a szombat esti láz jelei, felkapcsoltuk a szombat esti fényeket, lámpaoltásig jól éreztünk magunkat. Nívós szórakozó helyen voltunk, ahol a 21. századi modern fiatalság igazán jól érezheti magát a fülemnek sok esetben bucsús nótaszóra.
Saját képek majd a hétvége felé várhatóak, van dögivel.
Folyt. köv!
Sunday, May 9, 2010
99-102. nap - 100 forintnak már 2 a föle
Remek hétvégén vagyok túl! Sikerült megadni az alaphangot a péntek esti bulival. Helyi szokás, hogy minden bulinak kitalálnak valamiféle "témát". Szerdánként az ERASMUS-os diákok nemzetiségeivel kapcsolatos móka szokott lenni, az olasz-esttől kezdve a mexikóiig volt már minden. Magyar sajnos nem, elenyésző kisebbséget jelentünk, mivel egy kezen számolható a létszámunk.
A mostani pénteken úgynevezett napszemüveges buli volt, a szórakozóhelyen mindenki okuláréban tette-vette magát.
Szombati napon, délben sikerült rájönnöm, hogy a régóta várt Depor-Mallorca futballmérkőzés az nap kerül megrendezésre. Korábban vasárnap 5 órára volt meghirdetve a meccs, de a bajnokság elejének szoros állása miatt ilyen esetekben az utolsó fordulókat kötelező egy időben lezavarni. Minden spanyol meccs szombat este 9-kor kezdődött. Utolsó hazai meccse volt ez a Depornak, kötelesnek éreztem magam kimenni. Összetrombitáltam a kis közösséget és 2 magyar és 3 török cimborám társaságában megindultunk. 
A jegyvásárlásról magában lehetne pötyögni egy esettanulmányt. Feketén szoktuk venni a jegyet. Alapból 25€ a számunkra megfelelő belépő, általánosan ezt 15-ért szoktuk venni. Van a Depornak hivatalos szurkolói klubja, akik 5 pénzért tudnak jegyhez jutni. Bevett szokásuk ezzel mókerolni, mindenki jól jár alapon. Na most ezzel eddig nem is lett volna izgalom, de török jóbarátok hozták a maguk viselte sztereotípiát és azonnal bizniszelésbe kezdtek. Sikerült összeugrasztaniuk két "illegális" árust, akik a licitálást megoldották maguk között. Addig-addig ment a számháború, míg egyikük elrohant a pénztárba és hozott nekünk 6 jegyet 60€-ért. Maga a 90 perc futball annyira nem is volt maradandó. Végig esett az eső, kezdeti 60 perc unalom után pattintott egyet Riki (1-0), majd további 30 perc üresjárat "szórakoztatta" a masszív 25 ezret tömeget. A hármas sípszó után (utolsó hazai meccs lévén) a szurkolók beszaladhattak a pályára. A játékosok még javában vonultak az öltözőbe, de a mezekkel irigykedtek... nem kapott senki. Rögtönzött népünnepély alakult ki a pályán, amit a biztonságiak tűrtek 30-40 percig majd mindenki haza lett tessékelve. 
Vasárnap délután spontán elmentünk kosárlabdázni, voltunk 8-an játszottuk is egy jó kis meccset. Utána nyélbe ütöttünk egy makarónit, majd az estét Leslie Nielsen által prezentált Sziki szökevény filmprodukcióval folytattuk.
Gyuszi barátom tegnap kezdte meg csodálatos utazását énhozzám, telefonon kontaktoltam vele, közeledik! Most megyek is, indul a vonatom Santiagoba. Mostantól bő 2 hétig limitálva lesz a blogolási kapacitásom. Május 14-én megyünk Barcelonába, 19-én tovább Madridba majd onnét csak 25-én haza.
A mostani pénteken úgynevezett napszemüveges buli volt, a szórakozóhelyen mindenki okuláréban tette-vette magát.
Szombati napon, délben sikerült rájönnöm, hogy a régóta várt Depor-Mallorca futballmérkőzés az nap kerül megrendezésre. Korábban vasárnap 5 órára volt meghirdetve a meccs, de a bajnokság elejének szoros állása miatt ilyen esetekben az utolsó fordulókat kötelező egy időben lezavarni. Minden spanyol meccs szombat este 9-kor kezdődött. Utolsó hazai meccse volt ez a Depornak, kötelesnek éreztem magam kimenni. Összetrombitáltam a kis közösséget és 2 magyar és 3 török cimborám társaságában megindultunk. 
A jegyvásárlásról magában lehetne pötyögni egy esettanulmányt. Feketén szoktuk venni a jegyet. Alapból 25€ a számunkra megfelelő belépő, általánosan ezt 15-ért szoktuk venni. Van a Depornak hivatalos szurkolói klubja, akik 5 pénzért tudnak jegyhez jutni. Bevett szokásuk ezzel mókerolni, mindenki jól jár alapon. Na most ezzel eddig nem is lett volna izgalom, de török jóbarátok hozták a maguk viselte sztereotípiát és azonnal bizniszelésbe kezdtek. Sikerült összeugrasztaniuk két "illegális" árust, akik a licitálást megoldották maguk között. Addig-addig ment a számháború, míg egyikük elrohant a pénztárba és hozott nekünk 6 jegyet 60€-ért. Maga a 90 perc futball annyira nem is volt maradandó. Végig esett az eső, kezdeti 60 perc unalom után pattintott egyet Riki (1-0), majd további 30 perc üresjárat "szórakoztatta" a masszív 25 ezret tömeget. A hármas sípszó után (utolsó hazai meccs lévén) a szurkolók beszaladhattak a pályára. A játékosok még javában vonultak az öltözőbe, de a mezekkel irigykedtek... nem kapott senki. Rögtönzött népünnepély alakult ki a pályán, amit a biztonságiak tűrtek 30-40 percig majd mindenki haza lett tessékelve. 
Vasárnap délután spontán elmentünk kosárlabdázni, voltunk 8-an játszottuk is egy jó kis meccset. Utána nyélbe ütöttünk egy makarónit, majd az estét Leslie Nielsen által prezentált Sziki szökevény filmprodukcióval folytattuk. Gyuszi barátom tegnap kezdte meg csodálatos utazását énhozzám, telefonon kontaktoltam vele, közeledik! Most megyek is, indul a vonatom Santiagoba. Mostantól bő 2 hétig limitálva lesz a blogolási kapacitásom. Május 14-én megyünk Barcelonába, 19-én tovább Madridba majd onnét csak 25-én haza.
Saturday, May 8, 2010
Eatcrack_04 - Power Never Takes A Back Step
Igyekeztem a saját szájízemre megkomponálni a főzetet. Trendi számokkal csapom fel a kottát Jan Driver és Congorock szólamában, majd személyes kedvencem, DJ Barletta munkáját ékeltem az anyagba. Utána német és francia vízekre evezve szórakoztat az elektronikai zene. Rövid időre ugrok át Amerikába a Designer Drugs egy picit régebbi munkájáért, majd gyorsan vissza az öreg kontinensre. Két hasonló hangvételű szám következik a svéd Dada Life újragondolásában, majd egy mókás francia, Mr Flash folytatja a Damascus által megalapozott Közel-Keleti hangvételt Couscous-ával. Végén pedig a jó öreg MEGA vezeti fel a meglepetés számot, Rihanna legfrissebb gyümölcse kissé dubstepesítve.
Power never takes a back step by benkebusto
Jan Driver - Tellyfoam
Congorock - Babylon
Paul D - It's High (Barletta remix)
Computer Juice - Computer Juice (D.I.M. & Tai remix)
Hey Today - Talk To Me (Busy P remix)
Dada Life - Cookies With A Smile
Fischerspooner - The Best Revenge (Designer Drugs remix)
Gravitonas - Kites (Dada Life remix)
Young Rebels & Francesco - Damascus (Dada Life remix)
Mr. Flash - Couscous
The Count and Sinden - MEGA (Harvard Bass remix)
Rihanna - Rudy Boy (TC remix)
Power never takes a back step by benkebusto
Jan Driver - Tellyfoam
Congorock - Babylon
Paul D - It's High (Barletta remix)
Computer Juice - Computer Juice (D.I.M. & Tai remix)
Hey Today - Talk To Me (Busy P remix)
Dada Life - Cookies With A Smile
Fischerspooner - The Best Revenge (Designer Drugs remix)
Gravitonas - Kites (Dada Life remix)
Young Rebels & Francesco - Damascus (Dada Life remix)
Mr. Flash - Couscous
The Count and Sinden - MEGA (Harvard Bass remix)
Rihanna - Rudy Boy (TC remix)
Thursday, May 6, 2010
EATCRACK_04! Munkálatok alatt...
Ha az égiek is úgy akarják, szombatra összekalapálom a sorozatban 4. zenei válogatásom. Mindegyiknek volt valami témája, ez most sem lesz másképp. Nem lövöm le a poént, a tracklista már nagyjából egyben van!
Korábbi bűntetteim:
Hey, spring! (szevasz tavasz) by eatcrack
Sixty and Two Strikes by benke_x
Korábbi bűntetteim:
Hey, spring! (szevasz tavasz) by eatcrack
Sixty and Two Strikes by benke_x
97-98. nap - Vaszt makogsz? (a nagy nyelvi bejegyzés)
Mr. Oizo "Cut Dick" by kruchenik
Röviden értekeznék a spanyol nyelvről, nem akarok enciklopédiát írni (erről), mert ezt már más megtette előttem. Cirka 400 millió ember beszéli a világban. Központja kézenfekvő módon Spanyolország, továbbá ezen a nyelven szidják el egymást melegebb éghajlatok irányába a Közép-Amerikai drogbárók és szinte egész Dél-Amerikában elfogadott és hivatalos nyelv (nagy kivétel Brazília, ahol a portugál a nyerő). Így szól a wikipédia a témával kapcsolatban:
a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.
Közel 3 hónapja szívja agyam magába a spanyol tudást, elsődleges tápláléka a heti egyszeri nyelvkurzus. Könnyebb, így tanulni, hogy az utcán sem látok/hallok mást mint spanyol feliratokat, spanyol hangokat. Persze a helyiek nem laboratóriumi spanyolt beszélnek, nem olyat ami a magnós tan CD-re van felvéve steril körülmények között. Ilyenek miatt tölti el boldogság az embert, mikor 12 év angol nyelvtanulás után találkozik a jómadár egy Belfast-i brittel és olyan kiejtésbe és dialektusba ütközik, hogy az illető nemén kívül semmit sem tud meg róla. Lehetne közelebbi példát is hozni, miszerint 5 év német tanulás után gyanítom, egyetlen burgenlandi földműveléssel kapcsolatos párbeszédbe nem tudnék bekapcsolódni a mezőn dolgozókhoz.
A spanyol az nem olyan nyelv mint a magyar. Itt most nem arra gondolok, hogy őseink voltak olyan kedvesek sikerült minden hanghoz és végződéshez más ragot kitalálni, hanem hogy a határokon kívül is van ahol megértik. Persze a magyarral is boldogulhatunk esetleg a nagy magyarországi területeken vagy a török piacon pacsizhatunk az árussal Orbán Viktor nevét ismételgetve. A spanyol nyelv viszont tényleg kamatoztatható. Például ha megtanulnék rendesen, akkor egy Colo-Colo - River Plate Libertadores-kupa nyolcaddöntő megtekintése közben én is tudnám mondani a bírónak, hogy az bizony nem volt les és hogy integetés helyett melyik sarkon találja meg az édesanyját. Az sem lenne hátrány ha tudnék beszélni a kolumbiai szervkereskedőkkel vagy a perui hegyi muflonokkal.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Már itt Spanyolországban is különböző nyelvjárások léteznek. Itt Corunaban, kapásból nem is spanyolul beszélnek a tősgyökeresek, hanem "gallego"-ul. Az oktatás és egyéb hivatalos dolgok spanyol nyelven zajlanak, de az hétköznapi életben (főleg az idősebbek) galíciaiul kommunikálnak. Rengeteg kisebb nyelvjárás mellett még két fő irányzatot kell megemlíteni. Az egyik legérdekesebb a baszk nyelv és terület, ahol beszélik. Lényegében ők nem is spanyolnak képzelik magukat, ezért büszkén beszélik a nyelvüket amit rajtuk kívül (de tényleg) senki más nem ért. Lakhelyüket büszkén País Vasco-nak nevezik, ami körülbelül Baszkföldet jelent. Nagyobb és kevésbé elhatárolt terület Katalónia. Hosszú idők óta harcolnak függetlenedésükért, az ország leggazdagabb területe a Földközi-tenger partján örökös ellentétben (szerencsére elsősorban csak sportban nyilvánul meg) a fővárossal, Madriddal.
Egy egészen egyszerű mondattal szeretném prezentálni a különbségeket, jöjjön a Gipsz Jakab vagyok 4 nyelven:
spanyol (espanol): Me llamo Gipsz Jakab.
katalán (catalán): Em dic Gipsz Jakab.
gallego (galíciai): Chámome Gipsz Jakab.
baszk (vasco/euskera): Gipsz Jakab deitzen dut.
Kisüt belőle, hogy ezen a derék baszkok még a szórendet is variálják, nehogy valami is hasonlítson az ország nyelvére, ahol tanyáznak.
Hogy ez miért most jutott eszembe? Mert holnap vizsgázok belőle! Jajj, de izgulok! :)
Röviden értekeznék a spanyol nyelvről, nem akarok enciklopédiát írni (erről), mert ezt már más megtette előttem. Cirka 400 millió ember beszéli a világban. Központja kézenfekvő módon Spanyolország, továbbá ezen a nyelven szidják el egymást melegebb éghajlatok irányába a Közép-Amerikai drogbárók és szinte egész Dél-Amerikában elfogadott és hivatalos nyelv (nagy kivétel Brazília, ahol a portugál a nyerő). Így szól a wikipédia a témával kapcsolatban:
a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.
Közel 3 hónapja szívja agyam magába a spanyol tudást, elsődleges tápláléka a heti egyszeri nyelvkurzus. Könnyebb, így tanulni, hogy az utcán sem látok/hallok mást mint spanyol feliratokat, spanyol hangokat. Persze a helyiek nem laboratóriumi spanyolt beszélnek, nem olyat ami a magnós tan CD-re van felvéve steril körülmények között. Ilyenek miatt tölti el boldogság az embert, mikor 12 év angol nyelvtanulás után találkozik a jómadár egy Belfast-i brittel és olyan kiejtésbe és dialektusba ütközik, hogy az illető nemén kívül semmit sem tud meg róla. Lehetne közelebbi példát is hozni, miszerint 5 év német tanulás után gyanítom, egyetlen burgenlandi földműveléssel kapcsolatos párbeszédbe nem tudnék bekapcsolódni a mezőn dolgozókhoz. A spanyol az nem olyan nyelv mint a magyar. Itt most nem arra gondolok, hogy őseink voltak olyan kedvesek sikerült minden hanghoz és végződéshez más ragot kitalálni, hanem hogy a határokon kívül is van ahol megértik. Persze a magyarral is boldogulhatunk esetleg a nagy magyarországi területeken vagy a török piacon pacsizhatunk az árussal Orbán Viktor nevét ismételgetve. A spanyol nyelv viszont tényleg kamatoztatható. Például ha megtanulnék rendesen, akkor egy Colo-Colo - River Plate Libertadores-kupa nyolcaddöntő megtekintése közben én is tudnám mondani a bírónak, hogy az bizony nem volt les és hogy integetés helyett melyik sarkon találja meg az édesanyját. Az sem lenne hátrány ha tudnék beszélni a kolumbiai szervkereskedőkkel vagy a perui hegyi muflonokkal.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Már itt Spanyolországban is különböző nyelvjárások léteznek. Itt Corunaban, kapásból nem is spanyolul beszélnek a tősgyökeresek, hanem "gallego"-ul. Az oktatás és egyéb hivatalos dolgok spanyol nyelven zajlanak, de az hétköznapi életben (főleg az idősebbek) galíciaiul kommunikálnak. Rengeteg kisebb nyelvjárás mellett még két fő irányzatot kell megemlíteni. Az egyik legérdekesebb a baszk nyelv és terület, ahol beszélik. Lényegében ők nem is spanyolnak képzelik magukat, ezért büszkén beszélik a nyelvüket amit rajtuk kívül (de tényleg) senki más nem ért. Lakhelyüket büszkén País Vasco-nak nevezik, ami körülbelül Baszkföldet jelent. Nagyobb és kevésbé elhatárolt terület Katalónia. Hosszú idők óta harcolnak függetlenedésükért, az ország leggazdagabb területe a Földközi-tenger partján örökös ellentétben (szerencsére elsősorban csak sportban nyilvánul meg) a fővárossal, Madriddal.
Egy egészen egyszerű mondattal szeretném prezentálni a különbségeket, jöjjön a Gipsz Jakab vagyok 4 nyelven:
spanyol (espanol): Me llamo Gipsz Jakab.
katalán (catalán): Em dic Gipsz Jakab.
gallego (galíciai): Chámome Gipsz Jakab.
baszk (vasco/euskera): Gipsz Jakab deitzen dut.
Kisüt belőle, hogy ezen a derék baszkok még a szórendet is variálják, nehogy valami is hasonlítson az ország nyelvére, ahol tanyáznak.
Hogy ez miért most jutott eszembe? Mert holnap vizsgázok belőle! Jajj, de izgulok! :)
Tuesday, May 4, 2010
93-96. nap - Mikrofon PROba
Várom május 10-ét, hiszen akkor érkezik országos komám Gyuszi, aki jelenleg is az érettségi procedúra omlásveszélyes szikláit mássza. Remélem vitt magával jégcsákányt, biztosító kötelet és 5 napra elegendő tiszta alsógatyát. 10 lábujjam és másik 10 a kezemen minduntalan keresztbe van téve az egymásért szorítás egyezményes jeleként. A Barcelona-Madrid túránk szélsebesen közeledik. A legfontosabb dolgokat fixáltuk, amióta Laci kolléga is beüzemelte a házi stúdióját (értsd. beszerzett egy mikrofont). Részletekről máskor. Amilyen izgalmas volt a múlt hetem eleje, olyan laposan zárult és kezdődött el a mostani. Dolgom van rengeteg, tanulni kell(ene), meg írni néhány beadandót. Golfból és tollaslabdából le is tudtam a kötelezőt, remélhetőleg mindkettő tárgyat zsákolom majdan. Motoros képességekből kell összeszenvednem valami maradandót az utókornak, foci III. nehezebb szülés lesz.
Vasárnap 100%, hogy kimegyek a Deportivo la Coruna utolsó hazai mérkőzésére a Mallorca ellen. Nem bizonyultam szerencsés kabala állatnak a csapat számára. Amikor kijöttem a 4. helyen álltak, ami Bajnokok Ligája selejtezőt jelentett volna számukra. Azóta a feledés szürke homálya ülepedett le mindenféle kupaszereplési álomra. Azóta csupán a Xerezt és a Tenerifét bírták megverni (mindkettő hazai pályán esett meg). Március 6. óta 3 döntetlen és 8 vereség tuskóskodik a nevük mellett. Hol vannak már Mauro Silvák, Bebetok, Roy Makaayok vagy éppen Diego Tristánok?
Összeszedtem magam zeneileg is, mert volt 4-5 nap jelentős lemaradásom. Az egy éve gyakorlattá vált 2 hetenkénti "beszerző" túrám pedig 4 hete elmaradt. Most újra egyenesbe vagyok, dől belőlem az áldás. Jönnék is egy trendi muzsikával avagy a belgák egyre nagyobb pacát firkálnak arra a bizonyos elektronikai világtérképre.
Saturday, May 1, 2010
91-92. nap - Itt van május nyelseje
Gui Boratto - Eggplant by sonvivant
Legutóbbi bejegyzésemben igencsak tartottam magam egy témához (a focihoz). Most kicsit kötetlenebb vizek irányába fordítom árbocom, vadvízi evezés várható eposzi kellékek, jambusok, spondeusok és
Pénteken voltunk színházban, kék galléroskodhatnék, hogy már mennyire hiányzott a kulturális feltöltődés. Inkább változatosságra vágytunk az új program lehetőség hallatán. Nagy izgalmunkban rögtön foglaltunk is 6 jegyet. Valamiféle egyetemi színházhét volt, így egy e-mail ellenében hozzá is jutottunk a jegyekhez. A plakátok képi világából én már sejtettem, hogy valami modern dologról lesz szó és nem Hotel Mentolról Fenyő Mikivel. Abban nem voltam biztos, hogy az a jobb ha végig tánc lesz és berendezkedek kispárnával vagy akkor járunk jobban, ha beszélnek és valami sztori körvonalazódik. Utóbbival annyi gond adódhat, hogy nem feltétlenül értem meg a lírai spanyolt. 30 perces nyitó "tánc"-ról röviden szigorúan dilettáns szemmel annyit, hogy a hagyományos értelemben vett tánc és neurotikus betegségek külső megjelenési formái sok esetben összemosódtak. Értsd. nem tudom miért nevezzük táncnak azt, ha 4 ember szürke lepelbe öltözve rángatózik. A zenei aláfestés itt-ott igazán kellemesen hatott füleimre, aztán mikor kialakult volna egy aránylag értelmes minimal/ambient ütem rögtön vége is lett. Később a zarándok úttal (aminek itt a közelben, a Santiago-i katedrálisnál van vége) kapcsolatosan körvonalazódott valami történet, ami a nem túlcifrázott képi világnak köszönhetően feldolgozhatatlan volt számomra. Az előadás címéből kiindulva valamiféle rinocéroszok útjaként volt elvonatkoztatva a zarándok út a valóságtól.
Itt Spanyolországban korábban megfigyeltem már, hogy az emberek kedvelik ezeket a modern, újszerű dolgokat mind építkezésben, mint művészetekben. Ezen irányzat egyik gyümölcsébe sikerült beleharapnunk, kukac azért nem volt benne, de íz sem sok. Egy élménynek/programnak mindenesetre tetszett.
Újabban igazán nagy szakács is lett belőlem, bár ezen aktivitásra szentelt energiám még mindig nagyobb részét a rombolásra (étel elfogyasztására) csoportosítom. Főztünk kétszer is a héten, pontos fotódokumentációm egyikről készült csak. Vettünk "rizsát" meg "husokot", néhány segédeszközzel (borsó, meg fűszerek amiket találtunk) feldobtuk az ízvilágát. Egészen fogyasztható végterméket hoztunk létre.
Kicsit megint kell a fociról pötyögnöm, mert minden összefügg mindennel, meg amúgyis minden út a stadionba vezet. Tegnap volt a második Depor meccs, amin hezitáltam hogy kimenjek-e és végül nem mentem. A múltkori 0-0 zseniális döntésem igazolta, a mai 0-1 pedig trónra emelte géniuszomat. Reménytelen a csapat, a jó őszi forma miatt mondhatják magukat biztos középcsapatnak. A tavaszi performansz tragikomédia...
Hétfőtől érettségi, két barátom is idén esik túl a kötelező rosszon/jón, kinek a pap, kinek az ateizmus. Gondolok rátok Zsófi és Gyuszi, lelki támogatásom segítse vezetni remegőkézzel húzott tollvonásaitokat!
Legutóbbi bejegyzésemben igencsak tartottam magam egy témához (a focihoz). Most kicsit kötetlenebb vizek irányába fordítom árbocom, vadvízi evezés várható eposzi kellékek, jambusok, spondeusok és
Pénteken voltunk színházban, kék galléroskodhatnék, hogy már mennyire hiányzott a kulturális feltöltődés. Inkább változatosságra vágytunk az új program lehetőség hallatán. Nagy izgalmunkban rögtön foglaltunk is 6 jegyet. Valamiféle egyetemi színházhét volt, így egy e-mail ellenében hozzá is jutottunk a jegyekhez. A plakátok képi világából én már sejtettem, hogy valami modern dologról lesz szó és nem Hotel Mentolról Fenyő Mikivel. Abban nem voltam biztos, hogy az a jobb ha végig tánc lesz és berendezkedek kispárnával vagy akkor járunk jobban, ha beszélnek és valami sztori körvonalazódik. Utóbbival annyi gond adódhat, hogy nem feltétlenül értem meg a lírai spanyolt. 30 perces nyitó "tánc"-ról röviden szigorúan dilettáns szemmel annyit, hogy a hagyományos értelemben vett tánc és neurotikus betegségek külső megjelenési formái sok esetben összemosódtak. Értsd. nem tudom miért nevezzük táncnak azt, ha 4 ember szürke lepelbe öltözve rángatózik. A zenei aláfestés itt-ott igazán kellemesen hatott füleimre, aztán mikor kialakult volna egy aránylag értelmes minimal/ambient ütem rögtön vége is lett. Később a zarándok úttal (aminek itt a közelben, a Santiago-i katedrálisnál van vége) kapcsolatosan körvonalazódott valami történet, ami a nem túlcifrázott képi világnak köszönhetően feldolgozhatatlan volt számomra. Az előadás címéből kiindulva valamiféle rinocéroszok útjaként volt elvonatkoztatva a zarándok út a valóságtól. Itt Spanyolországban korábban megfigyeltem már, hogy az emberek kedvelik ezeket a modern, újszerű dolgokat mind építkezésben, mint művészetekben. Ezen irányzat egyik gyümölcsébe sikerült beleharapnunk, kukac azért nem volt benne, de íz sem sok. Egy élménynek/programnak mindenesetre tetszett.
Újabban igazán nagy szakács is lett belőlem, bár ezen aktivitásra szentelt energiám még mindig nagyobb részét a rombolásra (étel elfogyasztására) csoportosítom. Főztünk kétszer is a héten, pontos fotódokumentációm egyikről készült csak. Vettünk "rizsát" meg "husokot", néhány segédeszközzel (borsó, meg fűszerek amiket találtunk) feldobtuk az ízvilágát. Egészen fogyasztható végterméket hoztunk létre. Kicsit megint kell a fociról pötyögnöm, mert minden összefügg mindennel, meg amúgyis minden út a stadionba vezet. Tegnap volt a második Depor meccs, amin hezitáltam hogy kimenjek-e és végül nem mentem. A múltkori 0-0 zseniális döntésem igazolta, a mai 0-1 pedig trónra emelte géniuszomat. Reménytelen a csapat, a jó őszi forma miatt mondhatják magukat biztos középcsapatnak. A tavaszi performansz tragikomédia...
Hétfőtől érettségi, két barátom is idén esik túl a kötelező rosszon/jón, kinek a pap, kinek az ateizmus. Gondolok rátok Zsófi és Gyuszi, lelki támogatásom segítse vezetni remegőkézzel húzott tollvonásaitokat!
Friday, April 30, 2010
88-90. nap - Südkurve <---> Curva Nord
Kiderült, mely két labdarúgócsapatot láthatjuk a május 22-ei madridi Bajnokok Ligája döntőben. A Bayern München szerintem könnyebb ágról tudta magát beverekedni, bár ne feledjük 8 között a Manchester Unitedot pöckölték ki, 4 között meg tuti favoritként gyűrték le a Lyont. Az Inter döntőbeli jelenlétét pedig csak annyival tudjuk igazolni, hogy a tavaly legyőzhetetlen Barcelonán jutottak túl az elődöntőben. Az első meccsen támadásbeli taktikával játszották le Messiéket, a barcelonai visszavágón pedig elég volt a bunker foci. Mourinho a gyors kiállítás után hamar belátta, hogy a döntő a cél, nem pedig a 7-3.
Tehát:
május 22., Madrid
Bayern München - Internazionale
A bajorokat már egyszer volt szerencsém élőben látni. Az 1999-2000-es Bajnokok Ligája idény müncheni negyeddöntőjét a helyszínen néztem meg édesanyámmal, még a régi Olimpiai stadionban. Aktuális ellenfelük a Real Madrid volt és bár 2-1-re nyertek otthon a piros-kékek, az odavágó Madridban 2-0 lett a hazaiaknak, így a spanyolok masíroztak be a döntőbe és verték is simán a Valenciát (3-0). Ezen a 2000. február végi meccsen az alábbi felállásban futottak ki a játékosok a gyepre:
Bayern München: Kahn - Kuffour, Matthaus, Babbel - Lizarazu, Effenberg, Fink, Salihamidzic - Scholl, Elber, Paulo Sergio
Real Madrid: Iker Casillas - Michel Salgado, Hierro, Karanka, Roberto Carlos - Geremi, Redondo, Guti - Raul, Anelka, Morientes
Annyi konklúziót akartam ebből levonni, hogy a 99/00-ás Bayernből már természetesen senki nem lesz a pályán. Az a csapat nagyon egyben volt, csakúgy mint a Real. Talán az Inter a nagyobb favorit, erősebbnek tartom a keretüket és Mourinho is igazi győzelmi faktor. Ami ellenük szólhat, hogy három fronton áll még a váruk (bajnokság, olasz kupa, BL). Bajnokságban az AS Roma kergeti őket egy buktán belül, a Coppa Italia döntőjét szintén a Róma ellen vívják. A München kicsit könnyebb helyzetben van, hiszen a bajnokságban már csak két meccsük van hátra, a tuti kieső Hertha BSC és az osztályozó ellen menekülő Bochum ellen. A Bajnokok Ligája döntője mindig egy külön világ, ott nincsenek bajnoki gondok meg gólkülönbség okoskodások. 90 perc (vagy 120 vagy 450, ha 35 büntetőkörig nincs döntés), kétszer 11 játékos és az nyer aki eggyel több gólt rúg, mint az ellenfél. Várható kezdőcsapatokról még felesleges agyalni, bár nagyjából nem kell változtatni az elődöntő felállásain. Zárójelben azért, hogy kiket várhatunk oda:
Internazionale: Julio Cesar - Maicon, Samuel, Lúcio, Zanetti - Chivu, Cambiasso, Pandev – Sneijder - Eto’o, Milito
Bayern München: Butt - Lahm, Van Buyten, Demichelis, Contento - Schweinsteiger, Pranjic, Robben, Altintop - Müller, Olic
Chile-i DJ levelező cimborámmal folyamatosan megosztjuk a zenei véleményeinket, ő rendszeresen állít össze DJ szetteket. Most elkészítette az aktuális anyagát, halljuk!
MUTANTES - MP3 by MUTANTES
Tracklist:
intro MUTANTE
Strip Steve - Breakin' (Rynecologist remix)
Burns - Turbo
Digiki - Kraftpunk (Donovan remix)
Acid Kids - Lightworks (Harvard Bass remix)
Strip Steve - Dancin' (Ian Pooley remix)
Boys Noize - Jeffer
Strip Steve - Dancin'
Tehát:
május 22., Madrid
Bayern München - Internazionale
A bajorokat már egyszer volt szerencsém élőben látni. Az 1999-2000-es Bajnokok Ligája idény müncheni negyeddöntőjét a helyszínen néztem meg édesanyámmal, még a régi Olimpiai stadionban. Aktuális ellenfelük a Real Madrid volt és bár 2-1-re nyertek otthon a piros-kékek, az odavágó Madridban 2-0 lett a hazaiaknak, így a spanyolok masíroztak be a döntőbe és verték is simán a Valenciát (3-0). Ezen a 2000. február végi meccsen az alábbi felállásban futottak ki a játékosok a gyepre:
Bayern München: Kahn - Kuffour, Matthaus, Babbel - Lizarazu, Effenberg, Fink, Salihamidzic - Scholl, Elber, Paulo Sergio
Real Madrid: Iker Casillas - Michel Salgado, Hierro, Karanka, Roberto Carlos - Geremi, Redondo, Guti - Raul, Anelka, Morientes
Annyi konklúziót akartam ebből levonni, hogy a 99/00-ás Bayernből már természetesen senki nem lesz a pályán. Az a csapat nagyon egyben volt, csakúgy mint a Real. Talán az Inter a nagyobb favorit, erősebbnek tartom a keretüket és Mourinho is igazi győzelmi faktor. Ami ellenük szólhat, hogy három fronton áll még a váruk (bajnokság, olasz kupa, BL). Bajnokságban az AS Roma kergeti őket egy buktán belül, a Coppa Italia döntőjét szintén a Róma ellen vívják. A München kicsit könnyebb helyzetben van, hiszen a bajnokságban már csak két meccsük van hátra, a tuti kieső Hertha BSC és az osztályozó ellen menekülő Bochum ellen. A Bajnokok Ligája döntője mindig egy külön világ, ott nincsenek bajnoki gondok meg gólkülönbség okoskodások. 90 perc (vagy 120 vagy 450, ha 35 büntetőkörig nincs döntés), kétszer 11 játékos és az nyer aki eggyel több gólt rúg, mint az ellenfél. Várható kezdőcsapatokról még felesleges agyalni, bár nagyjából nem kell változtatni az elődöntő felállásain. Zárójelben azért, hogy kiket várhatunk oda:
Internazionale: Julio Cesar - Maicon, Samuel, Lúcio, Zanetti - Chivu, Cambiasso, Pandev – Sneijder - Eto’o, Milito
Bayern München: Butt - Lahm, Van Buyten, Demichelis, Contento - Schweinsteiger, Pranjic, Robben, Altintop - Müller, Olic
Chile-i DJ levelező cimborámmal folyamatosan megosztjuk a zenei véleményeinket, ő rendszeresen állít össze DJ szetteket. Most elkészítette az aktuális anyagát, halljuk!
MUTANTES - MP3 by MUTANTES
Tracklist:
intro MUTANTE
Strip Steve - Breakin' (Rynecologist remix)
Burns - Turbo
Digiki - Kraftpunk (Donovan remix)
Acid Kids - Lightworks (Harvard Bass remix)
Strip Steve - Dancin' (Ian Pooley remix)
Boys Noize - Jeffer
Strip Steve - Dancin'
Tuesday, April 27, 2010
84-87. nap - Vihar előtti csend
Rendesen elmaradtam a blog írással, mint a 13. havi nyugdíj vagy a 2000. évi világvége. Viszont, ami híreket hallok otthonról nem zárható ki, hogy jövőre lesz 14-18. havi juttatás a nyugdíjasoknak. Ez azzal lesz egy időben mikor a kerítés is kolbásszá válik.
Nem is akartam ma blogolni, de az alábbi szám "megmotivált":
A hétvégén nem történt semmi címlapra való. Az idő közepes volt, hol felhős, hol sütött a nap. A hőmérő meg masszívan 16-18 fokon álldogált. Kimentünk egyik nap a strandra, de aztán fújt a szél. Éjjeli programnak (újra)felfedeztem az AOE2-t (számítógépes játék). Aki nem ismerné, építkezni kell utána meg jól lerombolni egymást, interneten keresztül. Két fő birodalom alakult ki a napokban, a pécsi volt lakótársaim az albiból meg mi Corunaból 3-an.
Most az elkövetkező két hetet az iskola padban fogom tölteni. Kell írnom néhány beadandót ide is, meg Pécsre szintén. Aztán közeleg május 10-e, mikor Gyuszi barátom érkezik, hogy rövid itteni bevezető után (kiegészülve Lacival) megkezdjük 10 napos Barcelona/Madrid túránkat.
Mára ennyi, kérem kapcsolja ki! :)
Nem is akartam ma blogolni, de az alábbi szám "megmotivált":
A hétvégén nem történt semmi címlapra való. Az idő közepes volt, hol felhős, hol sütött a nap. A hőmérő meg masszívan 16-18 fokon álldogált. Kimentünk egyik nap a strandra, de aztán fújt a szél. Éjjeli programnak (újra)felfedeztem az AOE2-t (számítógépes játék). Aki nem ismerné, építkezni kell utána meg jól lerombolni egymást, interneten keresztül. Két fő birodalom alakult ki a napokban, a pécsi volt lakótársaim az albiból meg mi Corunaból 3-an.
Most az elkövetkező két hetet az iskola padban fogom tölteni. Kell írnom néhány beadandót ide is, meg Pécsre szintén. Aztán közeleg május 10-e, mikor Gyuszi barátom érkezik, hogy rövid itteni bevezető után (kiegészülve Lacival) megkezdjük 10 napos Barcelona/Madrid túránkat.
Mára ennyi, kérem kapcsolja ki! :)
Friday, April 23, 2010
80-83. nap - Nekem nyócvan
Igen szívós problémakörrel kell szembenéznem. Vajon hogyan fog beférni 45 kiló cuccom, 25 kiló poggyászba? Kis gondolkodás után megválaszolható: sehogy! Azonban hosszabb agyalás után könnyen rájöhetünk a dolog nyitjára: biztos, hogy sehogy! Még gondolkodok, de azt már kipipáltam, hogy 4 pulóverbe és 3 pólóban fogok repülni... Írtam erről ez egészről egy hosszabb értekezést, de aztán inkább töröltem mert marha unalmas lett.
Édesanyámék szerencsésen hazaértek. Az izgalmasabb fotókat már meg is rendeltem e-mailben, megérkeztek. Most következzenek ezek, rövid kommentárral.
Az egyszemélyes fogadóbizottságom hiánytalan létszámban megjelent Santiagoban..jpg)
Rodin, a nem gondolkodó..jpg)
Minden adandó alkalmat próbáltunk a jó levegőn tölteni, ha kisütött a nap még napozni is lehetett (pulcsiban, csuklyával a fejen).jpg)
Végül az általam legjobban várt fénykép, unokaöcséim (Jankó a nagyobbik és Botond a kisebbik) megérdemelt ajándékukkal. Nyártól erőnléti és komoly elméleti edzéseket fogok tartani számukra, ami dukál ehhez a mezhez. :)
Frankó hetet zártam, napközben suli volt, délutánonként meg tekergés a városban. Holnap megyünk uszodába, de inkább valami wellness féleségre vágyok, mint 18 fokos sportmedencére. Ma a golf elméleti és gyakorlati vizsga egy részét is letudtam, reményeim szerint sikeresen..
Következő fontos dátum: május 10., Gyuszi barátom érkezik.
Édesanyámék szerencsésen hazaértek. Az izgalmasabb fotókat már meg is rendeltem e-mailben, megérkeztek. Most következzenek ezek, rövid kommentárral.
Az egyszemélyes fogadóbizottságom hiánytalan létszámban megjelent Santiagoban.
.jpg)
Rodin, a nem gondolkodó..jpg)
Minden adandó alkalmat próbáltunk a jó levegőn tölteni, ha kisütött a nap még napozni is lehetett (pulcsiban, csuklyával a fejen).jpg)
Végül az általam legjobban várt fénykép, unokaöcséim (Jankó a nagyobbik és Botond a kisebbik) megérdemelt ajándékukkal. Nyártól erőnléti és komoly elméleti edzéseket fogok tartani számukra, ami dukál ehhez a mezhez. :)
Frankó hetet zártam, napközben suli volt, délutánonként meg tekergés a városban. Holnap megyünk uszodába, de inkább valami wellness féleségre vágyok, mint 18 fokos sportmedencére. Ma a golf elméleti és gyakorlati vizsga egy részét is letudtam, reményeim szerint sikeresen..
Következő fontos dátum: május 10., Gyuszi barátom érkezik.
Tuesday, April 20, 2010
77-79. nap - A felhők felett gagyog a Nap
Előszóként annyit mondanék, hogy azt a jóembert aki kitalálta a Eyjafjallajökull szót ültetném először grilleztetni a vulkánja szélére. Természeti jelenség, kitört. Vannak akik újrakeverték a paklit és az UFO-knak tulajdonítják az egészet. Egyes rosszmájúak az Új-Zéland-i tulipángyárosos konszernjének galád összeesküvését emlegetik, mert hogy ők most nagyon jól jártak. Közbe meg csak a természet csúsztatta be szolid borítékát az ajtó alatt, a levélben ez állt: Okosan legyetek!
Legyünk! Leszünk?
Édesanyámék nagyon jól érezték itt magukat, aztán hétfőn 6 órakor olvastuk a hírt, miszerint a Ryan Air lehúzta a rolóját április 21. délután 3-ig. Sajnos éppen ott, ahol a legtrébb a helyzet, a németországi Frankfurtban kellett volna átszállniuk és tovarepülni Pozsonyba.
Gyors újratervezés: ár, idő és minőség arányok figyelembevételével a lehető legkedvezőbb metódus megtalálása. Kiötöltem, hogy Barcelonáig eltudnak jutni vonattal (cirka 12 óra utazás), majd másnapra még éppen elcsíptem nekik két jegyet a Barcelona-Bécs járatra. Megjegyzem, utolsó jegyeket markolhattuk fel, mert ma reggel néztem, már az "elfogyott" cédula himbálózott a Vueling Airlines netes jegyfoglaló portálján.
Amúgy elgondolkodtató, hogy egy ismert természeti jelenség alapjaiban rengeti meg az európai légi közlekedést. Már mindenki repül (és nem csak álmaiban vagy gyatra teljesítmény miatt a csapatból), annó meg Petőfi gyalogszerrel járta be a Dunántúlt.
Egy-egy bekezdést megérdemelnek blogom legékesebb témái is. Aktuális DJ anyagokról és Jose Mourinho-ról néhány gondolat.
Az Inter vezetőedzője azt hiszem élete legszebb estéjét zárta, ez azért nagy szó mert az FC Portóval Bajnokok Ligáját is nyert. Azt tudtuk, hogy előhúz egy piros szemű nyulat a kalapból, de azt nem vártuk, hogy ez nyúl hímest tojást rak a Barcelona trónja alá. A Lucio-Samuel-Cambiasso-Zanetti kvartett kicsit jobbra tolódva nullázta Leo Messi géniuszát. Ibrahimovics botrányosan játszott, Pedrito tört némi borsot a Nerazzurri orra alá. Mourinho végletekig variálható 4-3-2-1-es kitalálmánya olvadáspontra hevítette a Barca BL duplázásról szőtt magabiztos alapokra helyezett álmait. Gratulálunk José, holnap ha felkeltünk azonnal fejedre helyezzük a trófeát, ha máshol nem hőn szeretett az NST blogon mindenképpen irányodba forgatunk egy imafalat!
Pár bejegyzéssel ezelőtt megemlékeztem 2010 legjobb elektronikus zenei számairól. Most néhány áprilisi DJ anyagot említenék meg. Hosszúságuk változó, leginkább 40-120 perc közé beszorított zenei kompozíciókról van szó.
Sebastian Leger Essential Mix 7.7/10
Buraka Som Sistema Essential Mix 7.2/10
Designer Drugs DATAMIX08 7.5/10
Sound of Stereo Flatland Mix 8.1/10
Barletta Wall of Bass 9.3/10
Körülbelül 40-50 DJ szettet hallgattam meg idén. Eddig abszolút favorit a január eleji Brodinski FG Live Set, főleg az alábbi számnak köszönhetően:
Szigorúan zárószóként említeném, hogy kaptam csodálatos cipőt így már nem kell többet mezítláb járnom. A lábbeli storyja röviden annyi, hogy a Supra Valentin napra piacra dobott egy cipőszériát sorszámozott példányokkal, horribilis 400€-os áron. Majd március közepén jött ki az én csukám, ami megszólalásig hasonló Valentin napi nagytestvérére: Supra Society Red Canvas!
Legyünk! Leszünk?
Édesanyámék nagyon jól érezték itt magukat, aztán hétfőn 6 órakor olvastuk a hírt, miszerint a Ryan Air lehúzta a rolóját április 21. délután 3-ig. Sajnos éppen ott, ahol a legtrébb a helyzet, a németországi Frankfurtban kellett volna átszállniuk és tovarepülni Pozsonyba.
Gyors újratervezés: ár, idő és minőség arányok figyelembevételével a lehető legkedvezőbb metódus megtalálása. Kiötöltem, hogy Barcelonáig eltudnak jutni vonattal (cirka 12 óra utazás), majd másnapra még éppen elcsíptem nekik két jegyet a Barcelona-Bécs járatra. Megjegyzem, utolsó jegyeket markolhattuk fel, mert ma reggel néztem, már az "elfogyott" cédula himbálózott a Vueling Airlines netes jegyfoglaló portálján.
Amúgy elgondolkodtató, hogy egy ismert természeti jelenség alapjaiban rengeti meg az európai légi közlekedést. Már mindenki repül (és nem csak álmaiban vagy gyatra teljesítmény miatt a csapatból), annó meg Petőfi gyalogszerrel járta be a Dunántúlt.
Egy-egy bekezdést megérdemelnek blogom legékesebb témái is. Aktuális DJ anyagokról és Jose Mourinho-ról néhány gondolat.
Az Inter vezetőedzője azt hiszem élete legszebb estéjét zárta, ez azért nagy szó mert az FC Portóval Bajnokok Ligáját is nyert. Azt tudtuk, hogy előhúz egy piros szemű nyulat a kalapból, de azt nem vártuk, hogy ez nyúl hímest tojást rak a Barcelona trónja alá. A Lucio-Samuel-Cambiasso-Zanetti kvartett kicsit jobbra tolódva nullázta Leo Messi géniuszát. Ibrahimovics botrányosan játszott, Pedrito tört némi borsot a Nerazzurri orra alá. Mourinho végletekig variálható 4-3-2-1-es kitalálmánya olvadáspontra hevítette a Barca BL duplázásról szőtt magabiztos alapokra helyezett álmait. Gratulálunk José, holnap ha felkeltünk azonnal fejedre helyezzük a trófeát, ha máshol nem hőn szeretett az NST blogon mindenképpen irányodba forgatunk egy imafalat!
Pár bejegyzéssel ezelőtt megemlékeztem 2010 legjobb elektronikus zenei számairól. Most néhány áprilisi DJ anyagot említenék meg. Hosszúságuk változó, leginkább 40-120 perc közé beszorított zenei kompozíciókról van szó.
Sebastian Leger Essential Mix 7.7/10
Buraka Som Sistema Essential Mix 7.2/10
Designer Drugs DATAMIX08 7.5/10
Sound of Stereo Flatland Mix 8.1/10
Barletta Wall of Bass 9.3/10
Körülbelül 40-50 DJ szettet hallgattam meg idén. Eddig abszolút favorit a január eleji Brodinski FG Live Set, főleg az alábbi számnak köszönhetően:
Szigorúan zárószóként említeném, hogy kaptam csodálatos cipőt így már nem kell többet mezítláb járnom. A lábbeli storyja röviden annyi, hogy a Supra Valentin napra piacra dobott egy cipőszériát sorszámozott példányokkal, horribilis 400€-os áron. Majd március közepén jött ki az én csukám, ami megszólalásig hasonló Valentin napi nagytestvérére: Supra Society Red Canvas!
Subscribe to:
Posts (Atom)
