Monday, May 31, 2010

Beárazom a vébét - 2010 Világbajnokság csoportkör


Az utóbbi időkben túl sokat hagyatkoztam a tényekre. A mostani bejegyzésemben kicsit spekulálok, én mit várok a nyári futball világbajnokságtól.

1990-ben 1 éves voltam, Rudi Völler és Rijkaard köpködött.
1994-ben 5 éves voltam, Robbie Baggio fölédurrantotta a büntetőt, a brazilok meg babaringatós gólörömmel kápráztattak.
1998-ben 9 éves voltam, mindenki Sukeréknek szurkolt a piros pepitás mezükben, de aztán Lilian Thuram (akit, amíg meg nem láttam neve alapján nőnek hittem) élete összesen két gólját rúgta az elődöntőben.
2002-ben 13 éves voltam, a vágottszeműek hiába csalták el a rendezvényt Ronaldo (az igazi!) mindenidők legocsmányabb hajkölteményével a fején (homlokán) csókolgathatta a trófeát.
2006-ban 17 éves voltam, fritzek szerkesztették a VB-t és végül Grosso betette a szőrösmellkasúak győztes büntetőjét.

11 nap múlva indul az első afrikai rendezésű világbajnokság. A rendezés kockázataira most nem térnék ki, hogy Dél-Afrikát 12 német milliárdos irányítja egy gyémántgömb forgatásával. Megérdemelték már az afrikai csapatok, a legalkalmasabb körülményeket pedig a legdélebbiek tudták prezentálni. Európai fejünknek kifejezetten jó, hogy azonos az időzóna és nem a reggeli mellé szól majd a jó selecao, mint ahogyan az a Japuc-Dél-Korea-i rendezéskor volt.
Rögtön kezdem is a csoportokkal!

A csoport:
A franciák szövetségi kapitánya (akinek már most meg van az utódja) nem lehet annyira belfék, hogy ezzel a támadókerettel (Anelka, Henry, Gourcuff, Ribery) ne nyerjék meg a csoportot. Az uruk szintén erős támadóikban bízhatnak (Suarez, Forlan, Cavani), Mexikó számomra sótlannak tűnik idén. A hazai dél-afrikaiak, meg olyan futómennyiséggel fognak kápráztatni, ami egy költöző madárnak is a becsületére válna.

1. Franciaország
2. Uruguay

3. Mexikó
4. Dél-Afrika

B csoport:
Az előző csoport kontár edzője (Domenech) kreténségeit talán csak Isten Keze (Maradona) tudja felülmúlni. Önmagának írta be a fekete pontot azzal, hogy kihagyta Csucsu Cambiassot és Zanettit a keretből. Hülyeségeit még azzal tudja majd fokozni, hogy Diego Militot padoztatja, Messire meg rossz posztot erőltet rá. Már Nigéria sem az igazi, szerencséjükre néhányuk gyertája még pislákol. A görögök meg unalmasabbak lesznek, mint Korea déli fele.

1. Argentína
2. Nigéria

3. Dél-Korea
4. Görögország

C csoport:
Szerintem ez az egyik legegyértelműbb csoport, az angolok gond nélkül fogják megnyerni mind a három meccsüket. Beckham drámát ide vagy oda a keret elég pofás és bárki másnál könnyebben fognak nyerni 2-0-ákra. USA laboratóriumi körülmények között fejlesztette ki 23 játékosát, Szlovénia és Algériat simán verve mennek majd tovább.

1. Anglia
2. USA

3. Szlovénia
4. Algéria

D csoport:
Hiába, hogy Löw se teljesen százas, Linekker szavaira még mindenki emlékszik. A lengyelek meg hiába nem jutottak ki Podolski és Klose fejenként fognak 3-3-at rúgni az ausztráloknak. 2010-ben Szerbiától várom azt amit Prosineckiék (hogy ne mindig Sukert puffogtassam) csináltak '98-ban. Ghána meg több mint szimpatikus, de a vasúti ütköző védelméből 2-3 embert fognak kiállítani (Muntari szerintem az első felfutásakor fogja mellkason szecskázni Vidicset) a szerbek elleni meccsen.

1. Németország
2. Szerbia

3. Ghána
4. Ausztrália

E csoport:
A hollandusok főleg a narancssárga dresszüknek köszönhetően átütőbb sikert fognak aratni, mint széphazánk választásain a hasonló színűek. Dániában kiégett köművesek játszanak (Poulsen, Gronkjaer, Tomasson), továbbá őket hivatalból is utáljuk (ők jutottak tovább a magyar selejtezőcsoportból elsőként). A japánok olyan megkötésekkel fognak játszani, mint egy csocsóasztal bábui. Csodálatos lesz, ahogy Eto'o Kamerunja csomót köt a lábukra.

1. Hollandia
2. Kamerun

3. Dánia
4. Japán

F csoport:
Hiába 50 év az átlagéletkor az olasz válogatottban, hiába van papíron Di Natale és De Rossi kivételével mindenki pocsék formában. Egyet (vagy kettőt) ikszelni fognak és majd a kieséses résznél indul be az 1-0 gyár. Paraguay Chilavert visszavonulása óta a legunalmasabb dél-amerikai csapat, Új-Zéland 10 ezer kilóméterre van mindenféle értelmes labdarúgástól. Az óceániaiaknak kifejezetten szerencséjük van a sorsolással, mert az argentínok fél, a németek egy tucatot akasztanának nekik. A csoport negyedik csapata pedig Szlovákia, északi szomszédaink kicsit fekete lóként vágnak neki a világeseménynek. Csak négy nevet említenék: HAMSIK-Holosko-Sestak-Skrtel ---> 4-5 pont, továbbjutás

1. Olaszország
2. Szlovákia

3. Paraguay
4. Új-Zéland

G csoport:
Az okosak ezt mondják a "halálcsoportnak" (pedig ez semmi az 1994-es Nigéria-Bulgária-Argentína versenyfutáshoz képest). Összetételében elvitathatatlanul a legszínesebb. Elefántcsontpartot tartják Afrika legerősebb keretének (Toure-ék, sevillaiak és chelsea-sek). A portugálok nyögve jutottak ki, remélhetőleg rendesen felsülnek. A braziloknak talán ez az első kerete, mikor mindenki a védelemről beszél (Julio Cesar, Lucio, Juan, Maicon, Daniel Alves), Kaka hisztizik és máris a cirkuszi bohóc Robinho fogja irányítani a Copacabana szökevényeit. Észak-Korea meg reciprok Brazília, Kim Dzsongil most szerkeszti vonalzóval ki kinek passzoljon (szerintem nem tudja, hogy egy perc nem sok, annyit nem lesz náluk a labda).

1. Brazília
2. Elefántcsontpart

3. Portugália
4. Észak-Korea

H csoport:
A spanyolok simán viszik a 9 pontot, több szót ez nem is érdemel. Chile is olyan, mint Mexikó, hol van már a Salas-Zamorano ékpáros? Honduras azért lehet érdekes, mert Luis Ramos a Debrecenben padozik. Svájc meg egy nagy páneurópai kotyvasz, törökökkel, németekkel és digókkal. Aki innét továbboson a második helyen az olyan pofont fog kapni az elefántoktól, hogy a taknyán csúszik vissza az anyaországig.

1. Spanyolország
2. Svájc
(hasra ütöttem)
3. Chile
4. Honduras

Az egyenes kieséses tippjeimről majd a következő írásban fogok értekezni, ott jóval több lesz a szubjektivitás.

Saturday, May 29, 2010

10 nap a metropoliszokban - 4. rész


Madrid
Közel 4 milliós lakosságával az Európai Únió 3. legnagyobb városa. Ennek minden pozitívuma és negatívuma megmutatkozik. A közlekedése rendkívül jól megszervezett, 12 metróvonal van kiépítve a város alatt. Mindenhonnét mindenhova ellehet jutni 2-3 átszállással, a megállók tiszták, kevés az úgy nevezett cink arc.
Szerencsés dátumválasztásunk miatt a város alapból is tele van turistákkal, most még a Bajnokok Ligája döntőjére is érkezett több tíz-száz ezer szurkoló. Olasz Inter szurkolók és bajor Bayernesek csodálatos egyvelegként kávézgattak a Sol köré csoportosult kávézókban. Kimentünk csütörtökön a Santiago Bernabeu stadionhoz, ahol a meccset játsszák. Már 3 nappal előtte is nagy nyüzsgés volt, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy rendőri konvoj érkezik. Elől 10 rendőrautó, középen egy óriási Bayern München lógós busz, mögöttük megint 10 rendőr. Sötétített volt az ablaka, így csak Van Gaal hollandus fizimiskáját lehetet látni, úgy ült az első széken, mint valami konok idegenvezető. Később kiderült edzeni mentek a stadionba, de belátni csak a kulcslyukon lehetett. Szombaton 20:45-kor játszották végül is a találkozót, a szerencsések (és vastag pénztárcájúak, bár ez sem igaz mert láttam 155€-ért jegyet, más kérdés, hogy szerintem fél éve kellett megvenni és a parabolára szól lógásra) élőben, mi pedig félidőnként 1-1 kocsmában néztük az összecsapást. Diego Milito, így 31 éves korában eszmélt rá, hogy a világ legjobb befejező csatárja. A Real Madrid másnap már be is mondta a nevét, hogy "kellene". Szerintem még van, aki emlékszik a 2006-os spanyol szuperkupa döntőre. Real Madrid - Real Zaragoza 1-6, Milito 4-szer (!!!) csöngetett.

Madrid bevárosában kívülről megtekintettünk, minden épületet, amikről az utikönyvek odái szólnak. Szavaim megerősítésére kápráztassanak a képek:


Későbbiekben írok majd az Vicente Calderon stadionban tett látogatásunkról, ahol átérezhettük az Atletico Madrid klubcsapatának szellemét. Előtte viszont lepörgetem a Dél-Afrika-i foci vébét, azt hiszem már tudom ki fog nyerni. :)

Thursday, May 27, 2010

10 nap a metropoliszokban - 3. rész

5. nap - május 18. (kedd)
Kedd délelőtt a kikötőben található akváriumba látogattuk el. Azt mondták lesz ott 450 féle halfaj, közte cápák, ráják, mindenféle tekergő hátborzongások meg nagyon aranyos pingvin bébik. A szokásos berendezés (akváriumokban halak) mellett kisgyerekeknek volt kialakítva egy oktatórész. Utóbbit annyira nem tudtuk kiélvezni, mert 20-22 éves korunkra sikerült megtanulnunk, hogy a polip nem a hegyekben él. Bő 2-3 órás program volt az egész megtekintése, túl nagy lázba egyikünket sem hozta. Gyanakszom arra, hogy ahol még lehetett volna továbbmenni, ott mi a kijárat felé, rossz irányba fordultunk. Következő utunk a Sagrada Familiahoz vezetett. Útikönyvek az alábbi dolgokat írják a templomról: A Sagrada Família avagy A Jövő Temploma Barcelona területén található, Antoni Gaudí mesterműve. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta. Be nem mentünk, csak körbe sétáltuk. Érdekes szimbiózisát láthattuk a neon sárga építési daruknak, a baltával faragok neo-poszt reneszánsz futurista avangárd kőstukkóknak és a több száz éve épült dór-ión-mór oszlopzatoknak.
Délután folytattuk az utunkat a Güell-parkba, ami kissé távolabb a belvárostól 2 metró, egy busz és egy másfél órás eltévedésre található északi irányba. Ez a Eusebi de Güell egy nagyon gazdag ember volt a 20. század elején és a kor felkapott építészét Gaudit kérte fel, hogy építsen neki egy parkot mert nem bír meglenni nélküle. Elsősorban parkosított területek, padok és néhány épület található a helyen.
6. nap - május 20. (szerda)
Barcelonában tartózkodásunk utolsó napja, ezen a napon keltünk a legkorábban. Este fél 7-kor indult a repülőnk Madridba, de a nap korábbi részeit is szerettük volna hasznosan eltölteni. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, papucsot, rövidnadrágot és napszemüveget kaptunk fel és kimentünk Barcelona strandjára, a Barceloneta-ra.
Időben elindultunk a reptérre, mégis utolsók közt értünk oda a sorban álláshoz. Különösebben nem izgultam, mert mindenkinek jut ülőhely, repülni meg már nem először repültem, így ablak mellé sem akartam kerülni. Barcelonaban pontosan ezen a napon játszották a spanyol labdarúgó kupa döntőjét. A Copa Del Rey idei kiírásába a Sevilla és az Atletico Madrid jutott be. A város a keddi és a szerdai napokon már tele volt a csapatok szurkolóval. Érdekes egybeesés, hogy mi éppen Madridba utaztunk és a szállásunk azon a környéken volt, ahol az Atletico szurkolók buzították csapatukat. Pechjükre kikaptak 2-1-re, így nem éppen nyugodt körülmények között vonultak haza és a betervezett ünneplés is inkább rendbontásra konvergált. Madridba a hatalmas Barajas reptérre érkeztünk, aminek négy terminálja között mozgójárdák közlekednek. Körülbelül 30 perc mozgózás után értünk a reptér egyik metróállomására (kettő van, el lehet képzelni mekkora a komplexum), itt is vettünk 5 napos metró bérletet. Az információn kiderítettük, melyik megállónál kell leszállnunk a metróról. 45 percet metróztunk megállás nélkül, 2 átszállással tarkítva. Végül sikeresen megérkeztünk és bejelentkeztünk a szállásra. Kisebb szervezkedés után kiderült, hogy első nap a Atletico balhézgatásai miatt máshol kell aludnunk mint a későbbiekben. Éjjel még sétáltunk egyet, majd eltettük magunkat holnapra.

Wednesday, May 26, 2010

10 nap a metropoliszokban - 2. rész

Ott folytatom, ahol abbahagytam legutóbb. Vasárnap hajnalhasadtával ébredtünk, délután 2 órakor. Még Barcelonaba érkezésünkkor vásároltunk 5 napos bérletet, amivel ingyen utazhattunk minden városi közlekedési eszközön. Talán ez bizonyult az egyik legjobb döntésünknek, bőven kihasználtuk a kifizetett árat.

3. nap - május 16. (vasárnap)
Elmetróztunk a diadal ívhez, ami bár annyira nem ismert, mint a párizsi a Champs Elysées-n található megfelelője. Viszont a mögötte elterülő parkkal együtt, mindenképp megérte megtekinteni. Ismét metróra szálltunk és néhány gyors átszállás után már ott is voltunk a következő nevezetességnél. A Torre Agbar egy modern üzletház, igazán látványos éjjel, mikor különböző színekkel világítják ki. Erre a napra ezzel a két látványossággal be is fejeztük a városnézést, azonban nem maradtunk program nélkül. Az FC Barcelona játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, aminek megnyerésével együtt megkaparinthatták a bajnoki trófeát is. Korábbi terveink között szerepelt, hogy élőben a stadionból nézzük meg a jegyet. Az előző napokban azonban minden jegypénztárnál már határozott elutasításba ütköztünk, ugyanis hiába 98 ezer férőhelyen a szentély, minden jegy jóval korábban elkelt. Kimentünk a stadionhoz próbálkozni, hátha kapunk okosba jegyet a bukmékerektől. Azonban vastagon fogott a ceruzájuk, inkább már majdnem hogy ecsetnek nevezném azt az íróeszközt. Három egymás mellé szóló jegyet teljesen esélytelen volt szerezni, de sajnos darabja is 200-300€ köré rúgott. Bánatosan, de kénytelenek voltunk lemondani az élő meccsről. Egy közeli kocsmában néztük meg a meccs félidejét televíziót, egymás hegyén-hátán álltak a népek. Nem csoda hiszen csak Barcelonaban van 3 millió szurkolókja a gránát vörös-kékeknek. Félidőben berohantunk a Plaza Catalunya környékére, ahova a hivatalos ünneplési ceremónia volt meghirdetve. Szerencsére láttuk mind a 4 Barca gólt, tehát sima 4-0-lal nyertek a Real Valladolid nagy kárára (ők sajnos kiestek az első osztályból emiatt). A város főterén koncertszinpad és kivetítő várta az ünneplő tömeget, a találkozó lefújása után óriási fieszta vette kezdetét. A futball láz némely esetben átváltott Katalónia függetlenedésének való törekvés hiresztelésébe. Sorrendben szídták a madridiakat, a spanyolokat, a portugálok és ezzel mindvégig párhuzamosan a rivális Real Madrid köztudottan ellentmondásos figuráját Gutit. Hamar megtanultuk a "Guti, Guti, Guti, Maricoooooon, Maricoooooon, Maricoooooon!" egyszerű balladát, ami a középpályás nemi irányultságát okfejti. A legvéremesebb fanatikusok, a Boixos Noise tagjai akrobataként másztak fel a villanypóznára, az emberek a kezükből lőtték fel a rakétákat, égettek görögtüzet. Egyrészről félelmetes, másrészről felemelő érzés volt látni több száz ezer embert, hogy ennyire szurkolnak és örülnek csapatuk sikerének.

4. nap - május 17. (hétfő)
A hétfői napon sem lankadt a lelkesedésünk. A városban található hegy teljes bejárása volt a célunk, itt található meg az 1992-es barcelonai olimpiára létrehozott létesítmény komplexum. A kikötőből remek turista látványosságként libegőt építettek, ami felviszi az embereket a Montjuic névre hallgató hegyre (kb. úgy kell elképzelni, mint a Gellért-hegyet). 2 óra sorban állás után 10 perc utazás következett a levegőben egy 15 személyes lélekvesztőn. A kilátásért mindenképpen megérte, készült videó dokumentáció is az eseményről, ezeket később ha tudom megosztom majd. Az egész hegy csodálatosan parkosított rendezett, tetején az Olimpiai létesítményekkel. Körülbelül 40-50 ezer férőhelyes stadion, körülötte futópályákkal. Ezt a pályát, most az RCD Espanyol, Barcelona kisebbik csapata (szintén első osztályú) használja. A stadion mögött életem legszebb parkja tárult elénk, körülbelül ollóval metszett fű, fák és számtalan szökőkút összképét egy modern torony tette egységessé.

Pár kép az első napokról:


Érkezek nemsokára a barcelonai utolsó két nappal és Madridba való megérkezéssel.

Monday, May 24, 2010

10 nap a metropoliszokban - Barcelona 1. rész

10 kerek nap internethiánya nem mutatkozott meg olyan mértékben, mint az korábban várni lehetett. Kicsit füllentek is, mivel tegnap már bekúsztam egy internet pont székébe és kicsit garázdálkodtam az email fiókomban.

1. nap - május 14. (péntek)
Részletesen leírom 10 napos nyaralás/utazás/turné/kiküldetés kinek, hogy tetszik túránkat. Május 14-én hajnali 4-re húztam élesre a vekkert és kezdtem meg utamat Gyuszi cimborámmal. "Hangulatosan" szitáló esőbe battyogtunk ki a pályaudvarra. 5.45-kor indult a vonatunk Corunaból Santiagoba. 6.40-kor már a Santiago bevárosából a reptérre közlekedő buszon ültünk. 8.35-kor szállt fel a gépünk és problémamentes másfél óra után 10.10-kor landoltunk Reusban. Reus körülbelül 80-100 ezer lakosú város Barcelonatól nyugatra, szolid kis repterét látva nem volt meglepő, hogy mint a marhacsodrát hajtottak be minket kb. 1 kilómétert sétálva a terminálba. Közel egy óra várakozás után indult a transzferbusz Reus reptérről a belvárosi vasutállomásra. Dél körül vonatra pattantantunk és festői Földközi-tenger parti szakaszon utaztunk be Barcelona Sants állomásra. Közel délután kettőt mutatott az óra, mikor találkoztunk Laci barátunkkal, aki Ferihegyről érkezett a reggeli órákban. Elmondása alapján utazásába sikerült belesóznia egy varga-betűt, hiszen első nekifutásra túlvonatozott a célállomásán.

Nagyon gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, amit annyival szeretnék jellemezni, hogy 16 euró volt egy este per kopf. Ami még árulkodó jel lehet, az az hogy a fotókon a szobához tartozó erkély jelenik csak meg visszatérő motívumként. Recepción egy kolumbiai fószer tartotta a frontot, fél szemmel mindig azt vártuk mikor mosakodik be a vese műtéthez. :D
Mivel jó idő volt (ez szerencsére kitartott a 10 napon keresztül, napsütés 25-30 fok) elbattyogtunk a kikötőbe. Hamar megállapítottam, hogy a gazdag emberek itt sem szarral gurítanak. Kisváros méretű és lakosságú (személyzet) jachtok lakosai tengették mindennapjaikat a méregdrága butik sorok tövében. Végigsétáltunk Barcelona főutcáján, a La Ramblan, ami a kikötőtől a Plaza Catalunya főtérig terül el. Ezen a területen még többször előfordultunk ottlétünk alatt. Laci ereiben kék-piros vér csordogál, így szentségtörés lett volna, ha első nap nem zarándokolunk ki a Camp Nou közel 100 ezer nézőt befogadó futball szentélyhez. Mivel ekkor már este 8-9 volt a múzeum és kegytárgyboltot zárva találuk. Remek indokot nyújtott ez annak, hogy másnap ismét kimenjünk.

2. nap - május 15. (szombat)
Délelőtt 10 körül kezdtünk bele az FC Barcelona múzeum és stadion megtekintésébe. Rögtön a bejárat mellett magyar kötődésbe botlottunk. Ladislau Kubala (Kubala László) igényes szobráról készítettünk nagy izgalmunkban rögtön 3400 fényképet. Kezdeti lelkesedésünk (főleg a Lacié, ő volt a fotográfus) a későbbiekben sem lankadt, így készült egy derék Word Press kiadvánnyi fénykép. A stadion főleg mérete miatt volt lenyűgöző, ellipszis alakban 3 karéj tornyosul egymás fölé. A csapat múzeumában az alapítástól napjainkig a klub legjobb játékosainak és emlékezetes pillanatainak állítottak emléket. LCD kijelzők, hanganyagok és a trófeák mindegyike megtekinthető. Körülbelül 5 órát költöttünk a komplexumba, majd vissza metróztunk a belvárosba. A katedrálist vettük célba, zárva volt, így be csak 3 nappal később mentünk.
Adózva a szórakozásnak is, megmutatkoztak rajtunk a szombat esti láz jelei, felkapcsoltuk a szombat esti fényeket, lámpaoltásig jól éreztünk magunkat. Nívós szórakozó helyen voltunk, ahol a 21. századi modern fiatalság igazán jól érezheti magát a fülemnek sok esetben bucsús nótaszóra.


Saját képek majd a hétvége felé várhatóak, van dögivel.
Folyt. köv!

Sunday, May 9, 2010

99-102. nap - 100 forintnak már 2 a föle

Remek hétvégén vagyok túl! Sikerült megadni az alaphangot a péntek esti bulival. Helyi szokás, hogy minden bulinak kitalálnak valamiféle "témát". Szerdánként az ERASMUS-os diákok nemzetiségeivel kapcsolatos móka szokott lenni, az olasz-esttől kezdve a mexikóiig volt már minden. Magyar sajnos nem, elenyésző kisebbséget jelentünk, mivel egy kezen számolható a létszámunk.
A mostani pénteken úgynevezett napszemüveges buli volt, a szórakozóhelyen mindenki okuláréban tette-vette magát. Szombati napon, délben sikerült rájönnöm, hogy a régóta várt Depor-Mallorca futballmérkőzés az nap kerül megrendezésre. Korábban vasárnap 5 órára volt meghirdetve a meccs, de a bajnokság elejének szoros állása miatt ilyen esetekben az utolsó fordulókat kötelező egy időben lezavarni. Minden spanyol meccs szombat este 9-kor kezdődött. Utolsó hazai meccse volt ez a Depornak, kötelesnek éreztem magam kimenni. Összetrombitáltam a kis közösséget és 2 magyar és 3 török cimborám társaságában megindultunk. A jegyvásárlásról magában lehetne pötyögni egy esettanulmányt. Feketén szoktuk venni a jegyet. Alapból 25€ a számunkra megfelelő belépő, általánosan ezt 15-ért szoktuk venni. Van a Depornak hivatalos szurkolói klubja, akik 5 pénzért tudnak jegyhez jutni. Bevett szokásuk ezzel mókerolni, mindenki jól jár alapon. Na most ezzel eddig nem is lett volna izgalom, de török jóbarátok hozták a maguk viselte sztereotípiát és azonnal bizniszelésbe kezdtek. Sikerült összeugrasztaniuk két "illegális" árust, akik a licitálást megoldották maguk között. Addig-addig ment a számháború, míg egyikük elrohant a pénztárba és hozott nekünk 6 jegyet 60€-ért. Maga a 90 perc futball annyira nem is volt maradandó. Végig esett az eső, kezdeti 60 perc unalom után pattintott egyet Riki (1-0), majd további 30 perc üresjárat "szórakoztatta" a masszív 25 ezret tömeget. A hármas sípszó után (utolsó hazai meccs lévén) a szurkolók beszaladhattak a pályára. A játékosok még javában vonultak az öltözőbe, de a mezekkel irigykedtek... nem kapott senki. Rögtönzött népünnepély alakult ki a pályán, amit a biztonságiak tűrtek 30-40 percig majd mindenki haza lett tessékelve. Vasárnap délután spontán elmentünk kosárlabdázni, voltunk 8-an játszottuk is egy jó kis meccset. Utána nyélbe ütöttünk egy makarónit, majd az estét Leslie Nielsen által prezentált Sziki szökevény filmprodukcióval folytattuk.

Gyuszi barátom tegnap kezdte meg csodálatos utazását énhozzám, telefonon kontaktoltam vele, közeledik! Most megyek is, indul a vonatom Santiagoba. Mostantól bő 2 hétig limitálva lesz a blogolási kapacitásom. Május 14-én megyünk Barcelonába, 19-én tovább Madridba majd onnét csak 25-én haza.

Saturday, May 8, 2010

Eatcrack_04 - Power Never Takes A Back Step

Igyekeztem a saját szájízemre megkomponálni a főzetet. Trendi számokkal csapom fel a kottát Jan Driver és Congorock szólamában, majd személyes kedvencem, DJ Barletta munkáját ékeltem az anyagba. Utána német és francia vízekre evezve szórakoztat az elektronikai zene. Rövid időre ugrok át Amerikába a Designer Drugs egy picit régebbi munkájáért, majd gyorsan vissza az öreg kontinensre. Két hasonló hangvételű szám következik a svéd Dada Life újragondolásában, majd egy mókás francia, Mr Flash folytatja a Damascus által megalapozott Közel-Keleti hangvételt Couscous-ával. Végén pedig a jó öreg MEGA vezeti fel a meglepetés számot, Rihanna legfrissebb gyümölcse kissé dubstepesítve.

Power never takes a back step by benkebusto
Jan Driver - Tellyfoam
Congorock - Babylon
Paul D - It's High (Barletta remix)
Computer Juice - Computer Juice (D.I.M. & Tai remix)
Hey Today - Talk To Me (Busy P remix)
Dada Life - Cookies With A Smile
Fischerspooner - The Best Revenge (Designer Drugs remix)
Gravitonas - Kites (Dada Life remix)
Young Rebels & Francesco - Damascus (Dada Life remix)
Mr. Flash - Couscous
The Count and Sinden - MEGA (Harvard Bass remix)
Rihanna - Rudy Boy (TC remix)

Thursday, May 6, 2010

EATCRACK_04! Munkálatok alatt...

Ha az égiek is úgy akarják, szombatra összekalapálom a sorozatban 4. zenei válogatásom. Mindegyiknek volt valami témája, ez most sem lesz másképp. Nem lövöm le a poént, a tracklista már nagyjából egyben van!


Korábbi bűntetteim:
Hey, spring! (szevasz tavasz) by eatcrack
Sixty and Two Strikes by benke_x

97-98. nap - Vaszt makogsz? (a nagy nyelvi bejegyzés)

Mr. Oizo "Cut Dick" by kruchenik
Röviden értekeznék a spanyol nyelvről, nem akarok enciklopédiát írni (erről), mert ezt már más megtette előttem. Cirka 400 millió ember beszéli a világban. Központja kézenfekvő módon Spanyolország, továbbá ezen a nyelven szidják el egymást melegebb éghajlatok irányába a Közép-Amerikai drogbárók és szinte egész Dél-Amerikában elfogadott és hivatalos nyelv (nagy kivétel Brazília, ahol a portugál a nyerő). Így szól a wikipédia a témával kapcsolatban:
a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.
Közel 3 hónapja szívja agyam magába a spanyol tudást, elsődleges tápláléka a heti egyszeri nyelvkurzus. Könnyebb, így tanulni, hogy az utcán sem látok/hallok mást mint spanyol feliratokat, spanyol hangokat. Persze a helyiek nem laboratóriumi spanyolt beszélnek, nem olyat ami a magnós tan CD-re van felvéve steril körülmények között. Ilyenek miatt tölti el boldogság az embert, mikor 12 év angol nyelvtanulás után találkozik a jómadár egy Belfast-i brittel és olyan kiejtésbe és dialektusba ütközik, hogy az illető nemén kívül semmit sem tud meg róla. Lehetne közelebbi példát is hozni, miszerint 5 év német tanulás után gyanítom, egyetlen burgenlandi földműveléssel kapcsolatos párbeszédbe nem tudnék bekapcsolódni a mezőn dolgozókhoz.

A spanyol az nem olyan nyelv mint a magyar. Itt most nem arra gondolok, hogy őseink voltak olyan kedvesek sikerült minden hanghoz és végződéshez más ragot kitalálni, hanem hogy a határokon kívül is van ahol megértik. Persze a magyarral is boldogulhatunk esetleg a nagy magyarországi területeken vagy a török piacon pacsizhatunk az árussal Orbán Viktor nevét ismételgetve. A spanyol nyelv viszont tényleg kamatoztatható. Például ha megtanulnék rendesen, akkor egy Colo-Colo - River Plate Libertadores-kupa nyolcaddöntő megtekintése közben én is tudnám mondani a bírónak, hogy az bizony nem volt les és hogy integetés helyett melyik sarkon találja meg az édesanyját. Az sem lenne hátrány ha tudnék beszélni a kolumbiai szervkereskedőkkel vagy a perui hegyi muflonokkal.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Már itt Spanyolországban is különböző nyelvjárások léteznek. Itt Corunaban, kapásból nem is spanyolul beszélnek a tősgyökeresek, hanem "gallego"-ul. Az oktatás és egyéb hivatalos dolgok spanyol nyelven zajlanak, de az hétköznapi életben (főleg az idősebbek) galíciaiul kommunikálnak. Rengeteg kisebb nyelvjárás mellett még két fő irányzatot kell megemlíteni. Az egyik legérdekesebb a baszk nyelv és terület, ahol beszélik. Lényegében ők nem is spanyolnak képzelik magukat, ezért büszkén beszélik a nyelvüket amit rajtuk kívül (de tényleg) senki más nem ért. Lakhelyüket büszkén País Vasco-nak nevezik, ami körülbelül Baszkföldet jelent. Nagyobb és kevésbé elhatárolt terület Katalónia. Hosszú idők óta harcolnak függetlenedésükért, az ország leggazdagabb területe a Földközi-tenger partján örökös ellentétben (szerencsére elsősorban csak sportban nyilvánul meg) a fővárossal, Madriddal.
Egy egészen egyszerű mondattal szeretném prezentálni a különbségeket, jöjjön a Gipsz Jakab vagyok 4 nyelven:
spanyol (espanol): Me llamo Gipsz Jakab.
katalán (catalán): Em dic Gipsz Jakab.
gallego (galíciai): Chámome Gipsz Jakab.
baszk (vasco/euskera): Gipsz Jakab deitzen dut.
Kisüt belőle, hogy ezen a derék baszkok még a szórendet is variálják, nehogy valami is hasonlítson az ország nyelvére, ahol tanyáznak.

Hogy ez miért most jutott eszembe? Mert holnap vizsgázok belőle! Jajj, de izgulok! :)

Tuesday, May 4, 2010

93-96. nap - Mikrofon PROba

Várom május 10-ét, hiszen akkor érkezik országos komám Gyuszi, aki jelenleg is az érettségi procedúra omlásveszélyes szikláit mássza. Remélem vitt magával jégcsákányt, biztosító kötelet és 5 napra elegendő tiszta alsógatyát. 10 lábujjam és másik 10 a kezemen minduntalan keresztbe van téve az egymásért szorítás egyezményes jeleként. A Barcelona-Madrid túránk szélsebesen közeledik. A legfontosabb dolgokat fixáltuk, amióta Laci kolléga is beüzemelte a házi stúdióját (értsd. beszerzett egy mikrofont). Részletekről máskor.

Amilyen izgalmas volt a múlt hetem eleje, olyan laposan zárult és kezdődött el a mostani. Dolgom van rengeteg, tanulni kell(ene), meg írni néhány beadandót. Golfból és tollaslabdából le is tudtam a kötelezőt, remélhetőleg mindkettő tárgyat zsákolom majdan. Motoros képességekből kell összeszenvednem valami maradandót az utókornak, foci III. nehezebb szülés lesz.

Vasárnap 100%, hogy kimegyek a Deportivo la Coruna utolsó hazai mérkőzésére a Mallorca ellen. Nem bizonyultam szerencsés kabala állatnak a csapat számára. Amikor kijöttem a 4. helyen álltak, ami Bajnokok Ligája selejtezőt jelentett volna számukra. Azóta a feledés szürke homálya ülepedett le mindenféle kupaszereplési álomra. Azóta csupán a Xerezt és a Tenerifét bírták megverni (mindkettő hazai pályán esett meg). Március 6. óta 3 döntetlen és 8 vereség tuskóskodik a nevük mellett. Hol vannak már Mauro Silvák, Bebetok, Roy Makaayok vagy éppen Diego Tristánok?

Összeszedtem magam zeneileg is, mert volt 4-5 nap jelentős lemaradásom. Az egy éve gyakorlattá vált 2 hetenkénti "beszerző" túrám pedig 4 hete elmaradt. Most újra egyenesbe vagyok, dől belőlem az áldás. Jönnék is egy trendi muzsikával avagy a belgák egyre nagyobb pacát firkálnak arra a bizonyos elektronikai világtérképre.

Saturday, May 1, 2010

91-92. nap - Itt van május nyelseje

Gui Boratto - Eggplant by sonvivant
Legutóbbi bejegyzésemben igencsak tartottam magam egy témához (a focihoz). Most kicsit kötetlenebb vizek irányába fordítom árbocom, vadvízi evezés várható eposzi kellékek, jambusok, spondeusok és

Pénteken voltunk színházban, kék galléroskodhatnék, hogy már mennyire hiányzott a kulturális feltöltődés. Inkább változatosságra vágytunk az új program lehetőség hallatán. Nagy izgalmunkban rögtön foglaltunk is 6 jegyet. Valamiféle egyetemi színházhét volt, így egy e-mail ellenében hozzá is jutottunk a jegyekhez. A plakátok képi világából én már sejtettem, hogy valami modern dologról lesz szó és nem Hotel Mentolról Fenyő Mikivel. Abban nem voltam biztos, hogy az a jobb ha végig tánc lesz és berendezkedek kispárnával vagy akkor járunk jobban, ha beszélnek és valami sztori körvonalazódik. Utóbbival annyi gond adódhat, hogy nem feltétlenül értem meg a lírai spanyolt. 30 perces nyitó "tánc"-ról röviden szigorúan dilettáns szemmel annyit, hogy a hagyományos értelemben vett tánc és neurotikus betegségek külső megjelenési formái sok esetben összemosódtak. Értsd. nem tudom miért nevezzük táncnak azt, ha 4 ember szürke lepelbe öltözve rángatózik. A zenei aláfestés itt-ott igazán kellemesen hatott füleimre, aztán mikor kialakult volna egy aránylag értelmes minimal/ambient ütem rögtön vége is lett. Később a zarándok úttal (aminek itt a közelben, a Santiago-i katedrálisnál van vége) kapcsolatosan körvonalazódott valami történet, ami a nem túlcifrázott képi világnak köszönhetően feldolgozhatatlan volt számomra. Az előadás címéből kiindulva valamiféle rinocéroszok útjaként volt elvonatkoztatva a zarándok út a valóságtól.
Itt Spanyolországban korábban megfigyeltem már, hogy az emberek kedvelik ezeket a modern, újszerű dolgokat mind építkezésben, mint művészetekben. Ezen irányzat egyik gyümölcsébe sikerült beleharapnunk, kukac azért nem volt benne, de íz sem sok. Egy élménynek/programnak mindenesetre tetszett.

Újabban igazán nagy szakács is lett belőlem, bár ezen aktivitásra szentelt energiám még mindig nagyobb részét a rombolásra (étel elfogyasztására) csoportosítom. Főztünk kétszer is a héten, pontos fotódokumentációm egyikről készült csak. Vettünk "rizsát" meg "husokot", néhány segédeszközzel (borsó, meg fűszerek amiket találtunk) feldobtuk az ízvilágát. Egészen fogyasztható végterméket hoztunk létre.

Kicsit megint kell a fociról pötyögnöm, mert minden összefügg mindennel, meg amúgyis minden út a stadionba vezet. Tegnap volt a második Depor meccs, amin hezitáltam hogy kimenjek-e és végül nem mentem. A múltkori 0-0 zseniális döntésem igazolta, a mai 0-1 pedig trónra emelte géniuszomat. Reménytelen a csapat, a jó őszi forma miatt mondhatják magukat biztos középcsapatnak. A tavaszi performansz tragikomédia...

Hétfőtől érettségi, két barátom is idén esik túl a kötelező rosszon/jón, kinek a pap, kinek az ateizmus. Gondolok rátok Zsófi és Gyuszi, lelki támogatásom segítse vezetni remegőkézzel húzott tollvonásaitokat!