137 a vége

Teljes kényelemből, otthonról jelentkezem kalandom záróepizódjával. Szerdán érkeztem haza, így utazásom minden részletére pontosan emlékszem.

A cuccaim 99%-át összepakoltam már a korábbi napokban, néhány utazáshoz szükséges dolgot elpakoltam. Tettem egy mind fizikálisan és mentálisan felüdítő fürdőt és útnak indítottam a két bőröndből álló karavánt. Körülbelül 50 méter után leizzadtam, mert helyspórolás végett a kabátomban bandukoltam Bandi cimborámhoz, aki segített kivinni a cuccokat a vasútállomásra. Délben indult a vonatom Santiagoba, cirka 30 perc alatt oda is értem. Innét ismét rövidebb gyalogos út várt rám a Santiago belváros - Santiago reptér busz megállójáig. Kicsivel fél 2 után kint voltam a reptéren, az igazán fárasztó részen már túl is estem, innen a gép vitte a bőröndjeimet. Első esetben rafinált voltam később szerencsés, így nem kellett sem a Santiago-Madrid, sem a Madrid-Budapest gépen büntetést fizetnek a túlsúly miatt. Igaz, végig rajtam pulóver, a kezemben kabát, a derekamon még két további pulcsival utaztam. Mindkét repülő úton ablak mellett, nem a szárny fölött tudtam ülni, pedig mindkét gép kb. 70-90%-ig tele volt. Igazán látványos rész a Földközi-tengerpart fölött volt, alattam tejföl felhők, szemben a napnyugta. Végig zenét hallgattam, az mindig szórakoztat, így nem unatkoztam egy percet sem.
Éjfél körül szállt le a gépem Ferihegyen, összeszedtem bőröndömet és végre újratalálkozhattam édesanyámmal. Nagyon jó volt őket (nagymamám is eljött) újra látni. Szerda óta folyamatosan látogatom a családot és újra találkozok a barátokkal.

Mögöttem maradandó emlékek, előttem végrehajtandó célok.



Köszöntem azoknak, akik olvasták a blogomat!

Kérem kapcsolja ki! :D

128. nap - Vissza 8

MODERAT - A New Error by BPitch Control
8 nap van hátra és a 9-en már utazok haza. Egyre furább gondolatok törnek elő agyam eddig elveszettnek hitt zugaiból. Elképzelhető, hogy ennek köszönhetően mondatszerkezeteim is egyre szétszórtabbá fognak válnak.

Most mindenből az utolsókat jelentjük be. Ma mondtuk utoljára a buszsofőrnek hogy Santa Cruz-ig kérünk jegyet, ma kértük ki utoljára a completo szendvicset a sulibüfében, ma hallottuk utoljára a golf tanártól, hogy "The peoples from Hungaria" ésatöbbi. Ezer és ezer kimondott "Hasta luego!" (Viszlát!), fura háttérgondolatokkal.

Reggen a campusban minden papírmunkát elintéztünk, komoly bürokrácia van erről már korábban meggyőződhettem. Most is tologatta jobbra-balra az ügyintéző a papírokat. Betti és András holnap sajnos máris utaznak haza, így kötelező volt mindent elintéznünk. Szerencsére azt hiszem sikerrel jártunk. Megvan mindenféle igazolásunk az itt töltött félévről és a sikeres nyelvkurzusról is. Ma volt a golf vizsga, elméleti és gyakorlati része egyaránt. Kellemes kis 4 oldal spanyol kérdés tárult elénk, de korábbi zh-kban ugyanazek voltak kiegészítve pár friss anyaggal. Írtunk sokat, nincs vesztenivaló alapon. Utána következett a tárgy gyakorlati vizsgája, mi Erasmusosok kezdtük és nem tudni a tanár jóhiszeműsége vagy az eleredő eső miatt de hamar rövidre zártuk a témát. Biztos vagyok benne, hogy sikerült teljesítenünk a tárgyat.

Bettinek és Andrisnak kellemes hazaútat, továbbá Bettinek sok pihenést, mialatt Andris beteszi zsákjába az első diplomáját! :) (a többit majd szóban)
Hivatalos teendőim ezzel lezárultak, a héten kellőképpen fogunk elbúcsúzni ebben biztos vagyok!

Múlt pénteken remek fiesztát tartottunk, kilencen buliztunk együtt a Maestro Clave-n. Néhány kép az estről a továbbiakban.

A madridi visszapillantóban: Bikaviadal

Blogom nézettsége rekordokat döntögetett az elmúlt 5 napban. Örülök ennek, mint Fenerbahce szurkoló a Galatasaray klubcsődnek. Addig verem a vasat amíg meleg. A madridi túrabeszámolóból előre kitervelt szándékkal hagytam ki két nagyon érdekes program leírását. A bikaviadalról most, a Vicente Calderon stadionban tett látogatásomról pedig az elkövetkezőkben pötyögök, mindenekelőtt pedig talpalávaló a friss Crystal Castles albumról:
Crystal Castles - Empathy by Myco.

Bikaviadal
Azt mondja az internet, hogy görög, később római területeken volt népszerű az úgynevezett bika kultusz. Spanyolország területére a mórok hozták be, majd fokozatosan elterjedt Dél-Amerika különböző országaiban is. Ahogy nagyon sok más történelmi hagyomány a bikaviadal értelme is megváltozott, alkalmazkodott modern, "felvilágosult" világunkhoz. Abba a témakörbe most nem akarok belemenni, hogy Greenpeace az egész világ ellen vagy a világért harcol. Vannak értelmes megmozdulásaik meg ökör nagy túlreagálásaik egyaránt. Kicsit a körítésről.

Egyszeri magyar turista megtudta, hogy van lehetőség bikaviadal megtekintésére, kihagyhatatlan. Metró átszállásokkal eljutottunk a madridi fő stadionhoz, ott voltunk már bő 2 órával a showműsor/élet-halál küzdelem kezdete előtt. A bukmékerek persze már kiabálták kihagyhatatlan ajánlatukat, ők még az akciós jegyet is negyedáron adják. Tanakodtunk, majd odamentünk a hivatalos jegypénztárhoz megnézni az árakat. A téma egészen érdekes. A stadion normális kör alakú (nem ellipszis), ennek következtében két fő részre bontható. Egyik oldala árnyékos, a másikra pedig odasüt a Nap. A napos oldalra fentről lefelé (közelebb a küzdőtér) 4-50€ között mozognak a jegyárak, árnyékban pedig 30-150€ között. Itt már lehetett sejteni egyfajta turpisságot, mi azonban életerősek vagyunk/voltunk és Napra vettünk, a felső szektorba. Óriási mázlink volt mert a fogalmamsincs milyen stílusban épült tetőszerkezet fastukkója éppen a mi helyeinkre adott árnyékot. A hőmérő higanyszála azért nagy izgalmában csak felkúszott 30 körülire. Szép ütemesen megtelt a lelátó, a kezdésre 15-20 ezer ember volt az arénában. Jöjjön maga a "meccs"!

A pálya szintén kör alakú, nincs túlspirázva a dolog ezen része. Homok borítás és egyetlen fehér körvonal van felfestve, a pálya körül fakerítés és három "bunker", ennek jelentőségét később tudtam meg. A rendezvény kezdete előtt felvonult puccparádéban az egész stáb, a matadortól a lószar szedőig (kb. 25 fő) mindenki meg lett tapsolva, már így látatlanba. Kiürült a küzdőtér és egy melós fatáblán hozta be az adatokat, "bika 1, 590 kilógramm". Úgynevezett bohócok jöttek be először és hergelték a bikát az őrület határáig, majd két ló érkezett hátukon 1-1 pikador 2-3 méteres dárdával a kezükben. Nekem úgy tűnt, mintha meglett volna beszélve a bikával "óra húszkor rohanjá' má' rá a lóra". Ez volt a viadal legizgalmasabb része, mert itt még a bika fizikailag egészéges (szellemileg már az idegösszeroppanás határán) állapotában támadott. Addig lehett próbálkozni, míg a dárda vége bent nem maradt a bika tarkójában (nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb anatómiai megjelölés). A következő lépésben három ékes maskarába öltözött tag jött, közülük mint kiderült az egyik a végső matador volt. Ők hergeltek és ha jó szituáció adódott döftek is fejenként 2-2 zászlós kardot. Ha nem sikerült, "bátran" elbújtak a bunkerek mögé, ahova a bika éppen nem fért be. Annyi korrektség volt a küzdelemben, ha nem sikerült a döfés a matadornak akkor közönség nem tapsolt vagy éppen fújolt attól függően, mennyire volt nagy a hiba. Kis időbe telt nekünk turistáknak míg elkaptuk a fonalat és a végére már tudtuk is, mikor kell hurrogni. Szívem szerint én szídtam volna a bika, a matador és a játékvezető (nem volt) egész családfáját, de sajnos ez nem része a bika-kultúrának. A küzdelem végső szakaszában már csak a matador volt a küdzőtéren és a bika addigra már talpig vérben. Pár huzintás a piros kendővel, végül pedig az utolsó kard. A bikán az avatatlan szem is láthatta mikor fog végleg eldőlni, tudták a "takarítók" is. Amikor eldőlt a bika, egy orvosnak öltözött arc gyorsan befutott és agyalapba még döfött egy eszközt, hogy szegény pára ne szenvedjen (kérdés: Előtte 20-30 percig mit csinált kardokkal a nyakában?). Három lóval húzták le a döglött állatot, eltakarították a vértócsákat, összegereblyézték a homokot és jöhetett a következő küzdelem, új bikával, új matadorral. Összesen 6 bikát láthattunk és 3 matadort. Különösebb meglepetés vagy izgalom sajnos/szerencsére elmaradt, az egész előadás összesen bő 2 óráig tartott.
Városi legenda, de azt mondják, hogy igaz. A megölt bikák húsából a stadion környéki éttermekben még az este folyamán be lehet lakmározni (körülbelül arany áron).
Konzekvenciát most nem vonok le, mindenkinek megvan a véleménye. Állatkínzás vagy hagyomány, sport vagy showműsor? Számomra élménynek remek volt, mindenképpen örülök, hogy láthattam ilyet (ha már létezik)!

Beárazom a vébét 2. - 2010 világbajnokság egyenes kiesés

Folytatom tegnapi agymenésem, vitorlásom árbócát szárnyaló fantáziám múzsája lehelli tele iránytadó fuvallattal. A csoportokon belül még nagyjából 1-2 betlitől eltekintve könnyűszerrel meg lehetett tipppelni kik fognak tovaosonni (főleg csoportelsőként). Papíron azt mondom 8 igazán nagy csapat van (akik elsőként voltak kiemelve a csoportjaikban), a papírforma még is az, hogy közülük 1-2-en (ha háromnál többen, akkor meglepetés VB-ről beszélhetünk majd) főnix madárként repülnek majd bele a Napba. Legutóbbi példa erre a 2008-as francia történet, ahol már a csoport kemény volt egyetlen lőtt gólnál mégis többet prognosztizáltunk.
A nagy lebőgésekkel párhuzamosan kell lennie óriási meglepetéseknek, ha 1-2-3 nagy elszáll, akkor korábbi epizódistáknak kell betömni a lyukakat. Ezekkel viszont sok esetben felesleges spekulálni, mert nagyobb lutri, mint lottózni feladott szelvény nélkül. Hogy legyen kicsi sava-borsa a felvetéseimnek, most mégis kiötöltem szúros csapatokat, akik álmatlan éjszakákat okoznak a futball nagyhatalmaknak.

Nyolcaddöntők
A1 Franciaország - B2 Nigéria
Piszok szerencséje van a franciáknak, mert zsinóron húzza el előttük a szerencse istene a büdös sajtot. Sok másik csoport második ellen utazhatnának haza, viszont sem Okocha, sem Oliseh és Henry élete utolsó nagy meccsét produkálja itt.

B1 Argentína - A2 Uruguay
Ami a franciáknak szerencse, az az uruknak pech. A dél-amerikai selejtezőben kétszer is volt "szerencséjük" egymáshoz és bár Argentína nehezen jutott ki, az urukat kétszer verték 1-1 góllal (2-1, 1-0). Most nagyobb söprést jóslok, főleg a védekező szekcióban erősebb a nagyobb területű ország.

C1 Anglia - D2 Szerbia
Itt jóslom az első meglepetést. A szerb válogatottat remek védők alkotják, legjobbjaik (Vidics, Ivanovics) angol elitklubokban játszanak, ha valakik hát ők tudják Rooney ellenszerét. Az angolok védelme meg éppen képes annyi hibára, hogy a gólt a szerbek gyömöszöljék.

D1 Németország - C2 USA
Mindenegyes posztra jobb játékosa van a németeknek, az amerikaiak pedig egy technikailag és taktikailag egységes masszát tudnak csak alkotni. Varázsló egyik oldalon sincs, de nem is kell ha 60. percig nem lőnek gólt az amcsik.

E1 Hollandia - F2 Szlovákia
Hiába okoznak meglepetést a csoportban északi szomszédaink, a hollandok már a selejtezőben is bizonyították, hogy nincs pardon. Egy sebességgel mindenkinél gyorsabb a Robben-Sneijder páros. Tény, hogy a jó tótok mindegyike európai topligában játszik, de mégsem a bajnokesélyeseknél. Nagyon sima meccs lesz.

F1 Olaszország - E2 Kamerun
Akár lehetnének a Szelidíthetetlen Oroszlánok a vébé afrikai meglepetései, de az olaszoknál mindig ott lesz a Gilardino-faktor. Úgy lesz 2-1, hogy Pirlo vérszerződést köt a labdával és élete passzát érvényesíti gólra Alberto.

G1 Brazília - H2 Svájc
Cape Town strandján fog kihelyezett űlést tartani a Rio-i karnevál. Úgy lesz 4-1, hogy a végén már saját magának ad kötényt Robinho.

H1 Spanyolország - G2 Elefántcsontpart
Bár érdekes lenne egy spanyol-portugál is én inkább a békés verziót vizsgálnám. Eriksson mester itt saját magát fogja megverni. Beállnak védekezni, ami igen nagy hiba ha a középpálya olyan mozgékony mint a spanyoloké.

----------------------------------------------------------------------------------------

Negyeddöntők

Franciaország - Szerbia
Aki csak a többi párosítást nézi azt hiszi, a franciáknak megint szerencséjük van. Aki azonban tudja, hogy a partizánok mit művelnek a kényes gurmandokkal könnyen rájön, hogy a repülőjegyeket már most foglalhatják haza.

Hollandia - Brazília
Talán ez lesz a vébé legjobb mérkőzése. Rendes játékidőben 2-2, büntetőknél pedig Julio Cesar kivédi a hollandok szemét.

Argentína - Németország
Itt most éppen az lesz a németek veszte, ami az argetinokban benne van a Nationalelfben meg még nyomaiban sem található meg, a játékosság. Ha a Milito-Tevez-Messi trió úgy játszik, ahogy képes bolondot csinálhatnak a komplett német védekezőszekcióból.

Olaszország - Spanyolország
Klasszikus párharc, merőben eltérő formák. Lehetne azt mondani, hogy ki kell zárni erről a 90 percről az elmúlt szezont, de mégis lehetetlen. A spanyol játékosok legtöbbje élete szezonját zárta, míg az olaszoknál mindenki a dicső múlton mereng. Csak azert mondom a spanyolokat, mert a fejemet veszitek...

----------------------------------------------------------------------------------------

Elődöntők

Szerbia - Brazília
Talán mindenidők legcsúnyább VB elődöntője lesz, sportszár nem marad szárazon. A szerbek térdmagasságba nekimennek a brazil középpályának, Maicon és Felipe Melo pedig felveszik a kesztyűt. Fair playt nagyítóval kell majd keresni, a brazilok pedig rusnyán jutnak a döntőbe.

Argentína - Spanyolország
Rövid időre az egész golyóbis hivatalos nyelvévé válik a spanyol. Messi csak Puyol vállán tudja elsírni bánatát, miszerint Maradona 14 napja ittas és az edzéseket Heinze tartja (nincs kapuralövés). Mégis a kicsi Leo eldönti, hogy idén is szeretne egy Aranylasztit.

----------------------------------------------------------------------------------------

Bronzmérkőzés

Szerbia - Spanyolország
Olyan bronzmérkőzés, amin csak az egyik csapat szomorú. A spanyolok nagy bánatukban nyernek is 3-1-re.

Döntő

Argentína - Brazília
Eddigre a tengerentúl déli fele már lángokban áll. Rioban és Buenos Airesben Dunga és Maradona nevekre keresztelt gyerekek hagyják el egészségesen a kórházakat. A futballedzősködés szégyene lesz Maradona sikere, többé nem lehet "hülye edzőzni"...

Beárazom a vébét - 2010 Világbajnokság csoportkör

Az utóbbi időkben túl sokat hagyatkoztam a tényekre. A mostani bejegyzésemben kicsit spekulálok, én mit várok a nyári futball világbajnokságtól.

1990-ben 1 éves voltam, Rudi Völler és Rijkaard köpködött.
1994-ben 5 éves voltam, Robbie Baggio fölédurrantotta a büntetőt, a brazilok meg babaringatós gólörömmel kápráztattak.
1998-ben 9 éves voltam, mindenki Sukeréknek szurkolt a piros pepitás mezükben, de aztán Lilian Thuram (akit, amíg meg nem láttam neve alapján nőnek hittem) élete összesen két gólját rúgta az elődöntőben.
2002-ben 13 éves voltam, a vágottszeműek hiába csalták el a rendezvényt Ronaldo (az igazi!) mindenidők legocsmányabb hajkölteményével a fején (homlokán) csókolgathatta a trófeát.
2006-ban 17 éves voltam, fritzek szerkesztették a VB-t és végül Grosso betette a szőrösmellkasúak győztes büntetőjét.

11 nap múlva indul az első afrikai rendezésű világbajnokság. A rendezés kockázataira most nem térnék ki, hogy Dél-Afrikát 12 német milliárdos irányítja egy gyémántgömb forgatásával. Megérdemelték már az afrikai csapatok, a legalkalmasabb körülményeket pedig a legdélebbiek tudták prezentálni. Európai fejünknek kifejezetten jó, hogy azonos az időzóna és nem a reggeli mellé szól majd a jó selecao, mint ahogyan az a Japuc-Dél-Korea-i rendezéskor volt.
Rögtön kezdem is a csoportokkal!

A csoport:
A franciák szövetségi kapitánya (akinek már most meg van az utódja) nem lehet annyira belfék, hogy ezzel a támadókerettel (Anelka, Henry, Gourcuff, Ribery) ne nyerjék meg a csoportot. Az uruk szintén erős támadóikban bízhatnak (Suarez, Forlan, Cavani), Mexikó számomra sótlannak tűnik idén. A hazai dél-afrikaiak, meg olyan futómennyiséggel fognak kápráztatni, ami egy költöző madárnak is a becsületére válna.

1. Franciaország
2. Uruguay
3. Mexikó
4. Dél-Afrika

B csoport:
Az előző csoport kontár edzője (Domenech) kreténségeit talán csak Isten Keze (Maradona) tudja felülmúlni. Önmagának írta be a fekete pontot azzal, hogy kihagyta Csucsu Cambiassot és Zanettit a keretből. Hülyeségeit még azzal tudja majd fokozni, hogy Diego Militot padoztatja, Messire meg rossz posztot erőltet rá. Már Nigéria sem az igazi, szerencséjükre néhányuk gyertája még pislákol. A görögök meg unalmasabbak lesznek, mint Korea déli fele.

1. Argentína
2. Nigéria
3. Dél-Korea
4. Görögország

C csoport:
Szerintem ez az egyik legegyértelműbb csoport, az angolok gond nélkül fogják megnyerni mind a három meccsüket. Beckham drámát ide vagy oda a keret elég pofás és bárki másnál könnyebben fognak nyerni 2-0-ákra. USA laboratóriumi körülmények között fejlesztette ki 23 játékosát, Szlovénia és Algériat simán verve mennek majd tovább.

1. Anglia
2. USA
3. Szlovénia
4. Algéria

D csoport:
Hiába, hogy Löw se teljesen százas, Linekker szavaira még mindenki emlékszik. A lengyelek meg hiába nem jutottak ki Podolski és Klose fejenként fognak 3-3-at rúgni az ausztráloknak. 2010-ben Szerbiától várom azt amit Prosineckiék (hogy ne mindig Sukert puffogtassam) csináltak '98-ban. Ghána meg több mint szimpatikus, de a vasúti ütköző védelméből 2-3 embert fognak kiállítani (Muntari szerintem az első felfutásakor fogja mellkason szecskázni Vidicset) a szerbek elleni meccsen.

1. Németország
2. Szerbia
3. Ghána
4. Ausztrália

E csoport:
A hollandusok főleg a narancssárga dresszüknek köszönhetően átütőbb sikert fognak aratni, mint széphazánk választásain a hasonló színűek. Dániában kiégett köművesek játszanak (Poulsen, Gronkjaer, Tomasson), továbbá őket hivatalból is utáljuk (ők jutottak tovább a magyar selejtezőcsoportból elsőként). A japánok olyan megkötésekkel fognak játszani, mint egy csocsóasztal bábui. Csodálatos lesz, ahogy Eto'o Kamerunja csomót köt a lábukra.

1. Hollandia
2. Kamerun
3. Dánia
4. Japán

F csoport:
Hiába 50 év az átlagéletkor az olasz válogatottban, hiába van papíron Di Natale és De Rossi kivételével mindenki pocsék formában. Egyet (vagy kettőt) ikszelni fognak és majd a kieséses résznél indul be az 1-0 gyár. Paraguay Chilavert visszavonulása óta a legunalmasabb dél-amerikai csapat, Új-Zéland 10 ezer kilóméterre van mindenféle értelmes labdarúgástól. Az óceániaiaknak kifejezetten szerencséjük van a sorsolással, mert az argentínok fél, a németek egy tucatot akasztanának nekik. A csoport negyedik csapata pedig Szlovákia, északi szomszédaink kicsit fekete lóként vágnak neki a világeseménynek. Csak négy nevet említenék: HAMSIK-Holosko-Sestak-Skrtel ---> 4-5 pont, továbbjutás

1. Olaszország
2. Szlovákia
3. Paraguay
4. Új-Zéland

G csoport:
Az okosak ezt mondják a "halálcsoportnak" (pedig ez semmi az 1994-es Nigéria-Bulgária-Argentína versenyfutáshoz képest). Összetételében elvitathatatlanul a legszínesebb. Elefántcsontpartot tartják Afrika legerősebb keretének (Toure-ék, sevillaiak és chelsea-sek). A portugálok nyögve jutottak ki, remélhetőleg rendesen felsülnek. A braziloknak talán ez az első kerete, mikor mindenki a védelemről beszél (Julio Cesar, Lucio, Juan, Maicon, Daniel Alves), Kaka hisztizik és máris a cirkuszi bohóc Robinho fogja irányítani a Copacabana szökevényeit. Észak-Korea meg reciprok Brazília, Kim Dzsongil most szerkeszti vonalzóval ki kinek passzoljon (szerintem nem tudja, hogy egy perc nem sok, annyit nem lesz náluk a labda).

1. Brazília
2. Elefántcsontpart
3. Portugália
4. Észak-Korea

H csoport:
A spanyolok simán viszik a 9 pontot, több szót ez nem is érdemel. Chile is olyan, mint Mexikó, hol van már a Salas-Zamorano ékpáros? Honduras azért lehet érdekes, mert Luis Ramos a Debrecenben padozik. Svájc meg egy nagy páneurópai kotyvasz, törökökkel, németekkel és digókkal. Aki innét továbboson a második helyen az olyan pofont fog kapni az elefántoktól, hogy a taknyán csúszik vissza az anyaországig.

1. Spanyolország
2. Svájc (hasra ütöttem)
3. Chile
4. Honduras

Az egyenes kieséses tippjeimről majd a következő írásban fogok értekezni, ott jóval több lesz a szubjektivitás.

10 nap a metropoliszokban - 4. rész

Madrid
Közel 4 milliós lakosságával az Európai Únió 3. legnagyobb városa. Ennek minden pozitívuma és negatívuma megmutatkozik. A közlekedése rendkívül jól megszervezett, 12 metróvonal van kiépítve a város alatt. Mindenhonnét mindenhova ellehet jutni 2-3 átszállással, a megállók tiszták, kevés az úgy nevezett cink arc.
Szerencsés dátumválasztásunk miatt a város alapból is tele van turistákkal, most még a Bajnokok Ligája döntőjére is érkezett több tíz-száz ezer szurkoló. Olasz Inter szurkolók és bajor Bayernesek csodálatos egyvelegként kávézgattak a Sol köré csoportosult kávézókban. Kimentünk csütörtökön a Santiago Bernabeu stadionhoz, ahol a meccset játsszák. Már 3 nappal előtte is nagy nyüzsgés volt, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy rendőri konvoj érkezik. Elől 10 rendőrautó, középen egy óriási Bayern München lógós busz, mögöttük megint 10 rendőr. Sötétített volt az ablaka, így csak Van Gaal hollandus fizimiskáját lehetet látni, úgy ült az első széken, mint valami konok idegenvezető. Később kiderült edzeni mentek a stadionba, de belátni csak a kulcslyukon lehetett. Szombaton 20:45-kor játszották végül is a találkozót, a szerencsések (és vastag pénztárcájúak, bár ez sem igaz mert láttam 155€-ért jegyet, más kérdés, hogy szerintem fél éve kellett megvenni és a parabolára szól lógásra) élőben, mi pedig félidőnként 1-1 kocsmában néztük az összecsapást. Diego Milito, így 31 éves korában eszmélt rá, hogy a világ legjobb befejező csatárja. A Real Madrid másnap már be is mondta a nevét, hogy "kellene". Szerintem még van, aki emlékszik a 2006-os spanyol szuperkupa döntőre. Real Madrid - Real Zaragoza 1-6, Milito 4-szer (!!!) csöngetett.

Madrid bevárosában kívülről megtekintettünk, minden épületet, amikről az utikönyvek odái szólnak. Szavaim megerősítésére kápráztassanak a képek:


Későbbiekben írok majd az Vicente Calderon stadionban tett látogatásunkról, ahol átérezhettük az Atletico Madrid klubcsapatának szellemét. Előtte viszont lepörgetem a Dél-Afrika-i foci vébét, azt hiszem már tudom ki fog nyerni. :)

10 nap a metropoliszokban - 3. rész

5. nap - május 18. (kedd)
Kedd délelőtt a kikötőben található akváriumba látogattuk el. Azt mondták lesz ott 450 féle halfaj, közte cápák, ráják, mindenféle tekergő hátborzongások meg nagyon aranyos pingvin bébik. A szokásos berendezés (akváriumokban halak) mellett kisgyerekeknek volt kialakítva egy oktatórész. Utóbbit annyira nem tudtuk kiélvezni, mert 20-22 éves korunkra sikerült megtanulnunk, hogy a polip nem a hegyekben él. Bő 2-3 órás program volt az egész megtekintése, túl nagy lázba egyikünket sem hozta. Gyanakszom arra, hogy ahol még lehetett volna továbbmenni, ott mi a kijárat felé, rossz irányba fordultunk. Következő utunk a Sagrada Familiahoz vezetett. Útikönyvek az alábbi dolgokat írják a templomról: A Sagrada Família avagy A Jövő Temploma Barcelona területén található, Antoni Gaudí mesterműve. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta. Be nem mentünk, csak körbe sétáltuk. Érdekes szimbiózisát láthattuk a neon sárga építési daruknak, a baltával faragok neo-poszt reneszánsz futurista avangárd kőstukkóknak és a több száz éve épült dór-ión-mór oszlopzatoknak.
Délután folytattuk az utunkat a Güell-parkba, ami kissé távolabb a belvárostól 2 metró, egy busz és egy másfél órás eltévedésre található északi irányba. Ez a Eusebi de Güell egy nagyon gazdag ember volt a 20. század elején és a kor felkapott építészét Gaudit kérte fel, hogy építsen neki egy parkot mert nem bír meglenni nélküle. Elsősorban parkosított területek, padok és néhány épület található a helyen.
6. nap - május 20. (szerda)
Barcelonában tartózkodásunk utolsó napja, ezen a napon keltünk a legkorábban. Este fél 7-kor indult a repülőnk Madridba, de a nap korábbi részeit is szerettük volna hasznosan eltölteni. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, papucsot, rövidnadrágot és napszemüveget kaptunk fel és kimentünk Barcelona strandjára, a Barceloneta-ra.
Időben elindultunk a reptérre, mégis utolsók közt értünk oda a sorban álláshoz. Különösebben nem izgultam, mert mindenkinek jut ülőhely, repülni meg már nem először repültem, így ablak mellé sem akartam kerülni. Barcelonaban pontosan ezen a napon játszották a spanyol labdarúgó kupa döntőjét. A Copa Del Rey idei kiírásába a Sevilla és az Atletico Madrid jutott be. A város a keddi és a szerdai napokon már tele volt a csapatok szurkolóval. Érdekes egybeesés, hogy mi éppen Madridba utaztunk és a szállásunk azon a környéken volt, ahol az Atletico szurkolók buzították csapatukat. Pechjükre kikaptak 2-1-re, így nem éppen nyugodt körülmények között vonultak haza és a betervezett ünneplés is inkább rendbontásra konvergált. Madridba a hatalmas Barajas reptérre érkeztünk, aminek négy terminálja között mozgójárdák közlekednek. Körülbelül 30 perc mozgózás után értünk a reptér egyik metróállomására (kettő van, el lehet képzelni mekkora a komplexum), itt is vettünk 5 napos metró bérletet. Az információn kiderítettük, melyik megállónál kell leszállnunk a metróról. 45 percet metróztunk megállás nélkül, 2 átszállással tarkítva. Végül sikeresen megérkeztünk és bejelentkeztünk a szállásra. Kisebb szervezkedés után kiderült, hogy első nap a Atletico balhézgatásai miatt máshol kell aludnunk mint a későbbiekben. Éjjel még sétáltunk egyet, majd eltettük magunkat holnapra.