38-40. nap - San Pedro paprikás krumplija

Hétfőn egyetemi teremfoci bajnokság egyenes kiesésének első fordulója zajlott le. Magyar barátom beinvitált a csapatba, örültem neki. "Turismo 47" néven fut a csapatunk, mivel többnyire turizmust hallgató diákok alkotják a csapatunkat. Az etnikai összetétel nagyon vegyes, 2 török, 2 magyar, egy lengyel, egy francia és 3 spanyol van a csapatban. Most az "Informatica"-val játszottunk, sikerült nyernünk 3-2-re, jövő hét hétfőn visszavágó, még semmi sem dőlt el!

Kedden kényelmesen indítottam a napot (értsd, délelőtt a híremet se hallották a környéken :)), este 6-tól volt tollaslabda. Kezdem megkedvelni a sportágat (nem kell benne sokat futni :)), viszont egy idő után eléggé egysíkú tud lenni.

Szerdán második golf gyakorlat volt, folytattuk a közeli ütések gyakorlását. Puttoltunk szaknyelven kifejezve, irány és távolság csiszolása a feladat. Utána foci elmélet volt, 30 perces oktatóanyagot vetített le a tanár az 1990-es évek Arsenal legendák (Bergkamp, Platt, Wright, Merson) tolmácsolásában. Utána pedig folytattuk az anyagot, mivel spanyolul főleg csak a főneveket értem leírva (azok hasonlítanak az angol megfelelőre), körülbelül a labdarúgás technikai és taktikai tényezőiről tanulunk.


Igazából a mai napról akartam hosszabban írni, mert ez volt a legeseménydúsabb. Elég jó idő volt (kb. 12-16 fok, kicsit szeles, itt az óceán parton mindig hideg szél fúj) így hárman túrázni indultunk a San Pedro hegyre. A parton sétáltunk 30 percet majd sziklás hegyoldalhoz értünk, aminek az aljáról fogaskerekű megy fel a tetejére. Fent szép park van, étteremmel, sövény labirintussal és nem tudom miféle háborúkból itt maradt kamion méretű gépfegyverekkel. Utóbbi kicsit absztrakt volt ebben a nyugodt környezetben. Talán úgy gondolták annó, jobb félni mint megijedni. Jól éreztem magam az egész séta alatt, ami főleg a rendezett környezetnek volt köszönhető.

Korábban terveztük már a magyar emlékest megszervezését. Ma hirtelen ötlettől vezérelve bele nyélbe is ütöttük. Mindenképpen valami hazai ételt akartunk készíteni. Összeállt a tanács és hosszas érvek és ellenérvek zápora közepette született meg a végső győztes: paprikás krumpli! A neten csak két személyre szóló recepteket találtunk (nem tudom ki a bánat áll neki két főre főzni bármit is), okosan felszoroztunk minden 3-4-gyel, mert hát 4-en voltunk és nagyon éhesek. Elmentünk a boltba, 3 kiló krumpli, 2 rőf kolbász, 4 rúd bagett meg a kellő fűszerek kerültek a zsákunkba. Engem már maga a főzési folyamat is szórakoztatott, mindenki végezte a feladatát (krumpli pucolás, hagyma szeletelés stb.). Jó magyar szokás szerint mindenki a másik munkájához értett jobban mégsem alakult ki vita. A végtermékről Betti készített pontos fotódokumentációt, de úgy érzem a látvány nem tudja kellően visszaadni a kialakult íz és illat orgiát. Meg aztán képzelhetitek külalakra hogy néz ki amit 3 magyar egyetemista főzött (de ízre határozottan MUY BIEN!!! volt)! :D Jegyzem meg olyan adag lett, hogy a hazaútig is kitart szerintem. :)