10 nap a metropoliszokban - Barcelona 1. rész

10 kerek nap internethiánya nem mutatkozott meg olyan mértékben, mint az korábban várni lehetett. Kicsit füllentek is, mivel tegnap már bekúsztam egy internet pont székébe és kicsit garázdálkodtam az email fiókomban.

1. nap - május 14. (péntek)
Részletesen leírom 10 napos nyaralás/utazás/turné/kiküldetés kinek, hogy tetszik túránkat. Május 14-én hajnali 4-re húztam élesre a vekkert és kezdtem meg utamat Gyuszi cimborámmal. "Hangulatosan" szitáló esőbe battyogtunk ki a pályaudvarra. 5.45-kor indult a vonatunk Corunaból Santiagoba. 6.40-kor már a Santiago bevárosából a reptérre közlekedő buszon ültünk. 8.35-kor szállt fel a gépünk és problémamentes másfél óra után 10.10-kor landoltunk Reusban. Reus körülbelül 80-100 ezer lakosú város Barcelonatól nyugatra, szolid kis repterét látva nem volt meglepő, hogy mint a marhacsodrát hajtottak be minket kb. 1 kilómétert sétálva a terminálba. Közel egy óra várakozás után indult a transzferbusz Reus reptérről a belvárosi vasutállomásra. Dél körül vonatra pattantantunk és festői Földközi-tenger parti szakaszon utaztunk be Barcelona Sants állomásra. Közel délután kettőt mutatott az óra, mikor találkoztunk Laci barátunkkal, aki Ferihegyről érkezett a reggeli órákban. Elmondása alapján utazásába sikerült belesóznia egy varga-betűt, hiszen első nekifutásra túlvonatozott a célállomásán.

Nagyon gyorsan megtaláltuk a szállásunkat, amit annyival szeretnék jellemezni, hogy 16 euró volt egy este per kopf. Ami még árulkodó jel lehet, az az hogy a fotókon a szobához tartozó erkély jelenik csak meg visszatérő motívumként. Recepción egy kolumbiai fószer tartotta a frontot, fél szemmel mindig azt vártuk mikor mosakodik be a vese műtéthez. :D
Mivel jó idő volt (ez szerencsére kitartott a 10 napon keresztül, napsütés 25-30 fok) elbattyogtunk a kikötőbe. Hamar megállapítottam, hogy a gazdag emberek itt sem szarral gurítanak. Kisváros méretű és lakosságú (személyzet) jachtok lakosai tengették mindennapjaikat a méregdrága butik sorok tövében. Végigsétáltunk Barcelona főutcáján, a La Ramblan, ami a kikötőtől a Plaza Catalunya főtérig terül el. Ezen a területen még többször előfordultunk ottlétünk alatt. Laci ereiben kék-piros vér csordogál, így szentségtörés lett volna, ha első nap nem zarándokolunk ki a Camp Nou közel 100 ezer nézőt befogadó futball szentélyhez. Mivel ekkor már este 8-9 volt a múzeum és kegytárgyboltot zárva találuk. Remek indokot nyújtott ez annak, hogy másnap ismét kimenjünk.

2. nap - május 15. (szombat)
Délelőtt 10 körül kezdtünk bele az FC Barcelona múzeum és stadion megtekintésébe. Rögtön a bejárat mellett magyar kötődésbe botlottunk. Ladislau Kubala (Kubala László) igényes szobráról készítettünk nagy izgalmunkban rögtön 3400 fényképet. Kezdeti lelkesedésünk (főleg a Lacié, ő volt a fotográfus) a későbbiekben sem lankadt, így készült egy derék Word Press kiadvánnyi fénykép. A stadion főleg mérete miatt volt lenyűgöző, ellipszis alakban 3 karéj tornyosul egymás fölé. A csapat múzeumában az alapítástól napjainkig a klub legjobb játékosainak és emlékezetes pillanatainak állítottak emléket. LCD kijelzők, hanganyagok és a trófeák mindegyike megtekinthető. Körülbelül 5 órát költöttünk a komplexumba, majd vissza metróztunk a belvárosba. A katedrálist vettük célba, zárva volt, így be csak 3 nappal később mentünk.
Adózva a szórakozásnak is, megmutatkoztak rajtunk a szombat esti láz jelei, felkapcsoltuk a szombat esti fényeket, lámpaoltásig jól éreztünk magunkat. Nívós szórakozó helyen voltunk, ahol a 21. századi modern fiatalság igazán jól érezheti magát a fülemnek sok esetben bucsús nótaszóra.


Saját képek majd a hétvége felé várhatóak, van dögivel.
Folyt. köv!

99-102. nap - 100 forintnak már 2 a föle

Remek hétvégén vagyok túl! Sikerült megadni az alaphangot a péntek esti bulival. Helyi szokás, hogy minden bulinak kitalálnak valamiféle "témát". Szerdánként az ERASMUS-os diákok nemzetiségeivel kapcsolatos móka szokott lenni, az olasz-esttől kezdve a mexikóiig volt már minden. Magyar sajnos nem, elenyésző kisebbséget jelentünk, mivel egy kezen számolható a létszámunk.
A mostani pénteken úgynevezett napszemüveges buli volt, a szórakozóhelyen mindenki okuláréban tette-vette magát. Szombati napon, délben sikerült rájönnöm, hogy a régóta várt Depor-Mallorca futballmérkőzés az nap kerül megrendezésre. Korábban vasárnap 5 órára volt meghirdetve a meccs, de a bajnokság elejének szoros állása miatt ilyen esetekben az utolsó fordulókat kötelező egy időben lezavarni. Minden spanyol meccs szombat este 9-kor kezdődött. Utolsó hazai meccse volt ez a Depornak, kötelesnek éreztem magam kimenni. Összetrombitáltam a kis közösséget és 2 magyar és 3 török cimborám társaságában megindultunk. A jegyvásárlásról magában lehetne pötyögni egy esettanulmányt. Feketén szoktuk venni a jegyet. Alapból 25€ a számunkra megfelelő belépő, általánosan ezt 15-ért szoktuk venni. Van a Depornak hivatalos szurkolói klubja, akik 5 pénzért tudnak jegyhez jutni. Bevett szokásuk ezzel mókerolni, mindenki jól jár alapon. Na most ezzel eddig nem is lett volna izgalom, de török jóbarátok hozták a maguk viselte sztereotípiát és azonnal bizniszelésbe kezdtek. Sikerült összeugrasztaniuk két "illegális" árust, akik a licitálást megoldották maguk között. Addig-addig ment a számháború, míg egyikük elrohant a pénztárba és hozott nekünk 6 jegyet 60€-ért. Maga a 90 perc futball annyira nem is volt maradandó. Végig esett az eső, kezdeti 60 perc unalom után pattintott egyet Riki (1-0), majd további 30 perc üresjárat "szórakoztatta" a masszív 25 ezret tömeget. A hármas sípszó után (utolsó hazai meccs lévén) a szurkolók beszaladhattak a pályára. A játékosok még javában vonultak az öltözőbe, de a mezekkel irigykedtek... nem kapott senki. Rögtönzött népünnepély alakult ki a pályán, amit a biztonságiak tűrtek 30-40 percig majd mindenki haza lett tessékelve. Vasárnap délután spontán elmentünk kosárlabdázni, voltunk 8-an játszottuk is egy jó kis meccset. Utána nyélbe ütöttünk egy makarónit, majd az estét Leslie Nielsen által prezentált Sziki szökevény filmprodukcióval folytattuk.

Gyuszi barátom tegnap kezdte meg csodálatos utazását énhozzám, telefonon kontaktoltam vele, közeledik! Most megyek is, indul a vonatom Santiagoba. Mostantól bő 2 hétig limitálva lesz a blogolási kapacitásom. Május 14-én megyünk Barcelonába, 19-én tovább Madridba majd onnét csak 25-én haza.

Eatcrack_04 - Power Never Takes A Back Step

Igyekeztem a saját szájízemre megkomponálni a főzetet. Trendi számokkal csapom fel a kottát Jan Driver és Congorock szólamában, majd személyes kedvencem, DJ Barletta munkáját ékeltem az anyagba. Utána német és francia vízekre evezve szórakoztat az elektronikai zene. Rövid időre ugrok át Amerikába a Designer Drugs egy picit régebbi munkájáért, majd gyorsan vissza az öreg kontinensre. Két hasonló hangvételű szám következik a svéd Dada Life újragondolásában, majd egy mókás francia, Mr Flash folytatja a Damascus által megalapozott Közel-Keleti hangvételt Couscous-ával. Végén pedig a jó öreg MEGA vezeti fel a meglepetés számot, Rihanna legfrissebb gyümölcse kissé dubstepesítve.

Power never takes a back step by benkebusto
Jan Driver - Tellyfoam
Congorock - Babylon
Paul D - It's High (Barletta remix)
Computer Juice - Computer Juice (D.I.M. & Tai remix)
Hey Today - Talk To Me (Busy P remix)
Dada Life - Cookies With A Smile
Fischerspooner - The Best Revenge (Designer Drugs remix)
Gravitonas - Kites (Dada Life remix)
Young Rebels & Francesco - Damascus (Dada Life remix)
Mr. Flash - Couscous
The Count and Sinden - MEGA (Harvard Bass remix)
Rihanna - Rudy Boy (TC remix)

EATCRACK_04! Munkálatok alatt...

Ha az égiek is úgy akarják, szombatra összekalapálom a sorozatban 4. zenei válogatásom. Mindegyiknek volt valami témája, ez most sem lesz másképp. Nem lövöm le a poént, a tracklista már nagyjából egyben van!


Korábbi bűntetteim:
Hey, spring! (szevasz tavasz) by eatcrack
Sixty and Two Strikes by benke_x

97-98. nap - Vaszt makogsz? (a nagy nyelvi bejegyzés)

Mr. Oizo "Cut Dick" by kruchenik
Röviden értekeznék a spanyol nyelvről, nem akarok enciklopédiát írni (erről), mert ezt már más megtette előttem. Cirka 400 millió ember beszéli a világban. Központja kézenfekvő módon Spanyolország, továbbá ezen a nyelven szidják el egymást melegebb éghajlatok irányába a Közép-Amerikai drogbárók és szinte egész Dél-Amerikában elfogadott és hivatalos nyelv (nagy kivétel Brazília, ahol a portugál a nyerő). Így szól a wikipédia a témával kapcsolatban:
a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.
Közel 3 hónapja szívja agyam magába a spanyol tudást, elsődleges tápláléka a heti egyszeri nyelvkurzus. Könnyebb, így tanulni, hogy az utcán sem látok/hallok mást mint spanyol feliratokat, spanyol hangokat. Persze a helyiek nem laboratóriumi spanyolt beszélnek, nem olyat ami a magnós tan CD-re van felvéve steril körülmények között. Ilyenek miatt tölti el boldogság az embert, mikor 12 év angol nyelvtanulás után találkozik a jómadár egy Belfast-i brittel és olyan kiejtésbe és dialektusba ütközik, hogy az illető nemén kívül semmit sem tud meg róla. Lehetne közelebbi példát is hozni, miszerint 5 év német tanulás után gyanítom, egyetlen burgenlandi földműveléssel kapcsolatos párbeszédbe nem tudnék bekapcsolódni a mezőn dolgozókhoz.

A spanyol az nem olyan nyelv mint a magyar. Itt most nem arra gondolok, hogy őseink voltak olyan kedvesek sikerült minden hanghoz és végződéshez más ragot kitalálni, hanem hogy a határokon kívül is van ahol megértik. Persze a magyarral is boldogulhatunk esetleg a nagy magyarországi területeken vagy a török piacon pacsizhatunk az árussal Orbán Viktor nevét ismételgetve. A spanyol nyelv viszont tényleg kamatoztatható. Például ha megtanulnék rendesen, akkor egy Colo-Colo - River Plate Libertadores-kupa nyolcaddöntő megtekintése közben én is tudnám mondani a bírónak, hogy az bizony nem volt les és hogy integetés helyett melyik sarkon találja meg az édesanyját. Az sem lenne hátrány ha tudnék beszélni a kolumbiai szervkereskedőkkel vagy a perui hegyi muflonokkal.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Már itt Spanyolországban is különböző nyelvjárások léteznek. Itt Corunaban, kapásból nem is spanyolul beszélnek a tősgyökeresek, hanem "gallego"-ul. Az oktatás és egyéb hivatalos dolgok spanyol nyelven zajlanak, de az hétköznapi életben (főleg az idősebbek) galíciaiul kommunikálnak. Rengeteg kisebb nyelvjárás mellett még két fő irányzatot kell megemlíteni. Az egyik legérdekesebb a baszk nyelv és terület, ahol beszélik. Lényegében ők nem is spanyolnak képzelik magukat, ezért büszkén beszélik a nyelvüket amit rajtuk kívül (de tényleg) senki más nem ért. Lakhelyüket büszkén País Vasco-nak nevezik, ami körülbelül Baszkföldet jelent. Nagyobb és kevésbé elhatárolt terület Katalónia. Hosszú idők óta harcolnak függetlenedésükért, az ország leggazdagabb területe a Földközi-tenger partján örökös ellentétben (szerencsére elsősorban csak sportban nyilvánul meg) a fővárossal, Madriddal.
Egy egészen egyszerű mondattal szeretném prezentálni a különbségeket, jöjjön a Gipsz Jakab vagyok 4 nyelven:
spanyol (espanol): Me llamo Gipsz Jakab.
katalán (catalán): Em dic Gipsz Jakab.
gallego (galíciai): Chámome Gipsz Jakab.
baszk (vasco/euskera): Gipsz Jakab deitzen dut.
Kisüt belőle, hogy ezen a derék baszkok még a szórendet is variálják, nehogy valami is hasonlítson az ország nyelvére, ahol tanyáznak.

Hogy ez miért most jutott eszembe? Mert holnap vizsgázok belőle! Jajj, de izgulok! :)

93-96. nap - Mikrofon PROba

Várom május 10-ét, hiszen akkor érkezik országos komám Gyuszi, aki jelenleg is az érettségi procedúra omlásveszélyes szikláit mássza. Remélem vitt magával jégcsákányt, biztosító kötelet és 5 napra elegendő tiszta alsógatyát. 10 lábujjam és másik 10 a kezemen minduntalan keresztbe van téve az egymásért szorítás egyezményes jeleként. A Barcelona-Madrid túránk szélsebesen közeledik. A legfontosabb dolgokat fixáltuk, amióta Laci kolléga is beüzemelte a házi stúdióját (értsd. beszerzett egy mikrofont). Részletekről máskor.

Amilyen izgalmas volt a múlt hetem eleje, olyan laposan zárult és kezdődött el a mostani. Dolgom van rengeteg, tanulni kell(ene), meg írni néhány beadandót. Golfból és tollaslabdából le is tudtam a kötelezőt, remélhetőleg mindkettő tárgyat zsákolom majdan. Motoros képességekből kell összeszenvednem valami maradandót az utókornak, foci III. nehezebb szülés lesz.

Vasárnap 100%, hogy kimegyek a Deportivo la Coruna utolsó hazai mérkőzésére a Mallorca ellen. Nem bizonyultam szerencsés kabala állatnak a csapat számára. Amikor kijöttem a 4. helyen álltak, ami Bajnokok Ligája selejtezőt jelentett volna számukra. Azóta a feledés szürke homálya ülepedett le mindenféle kupaszereplési álomra. Azóta csupán a Xerezt és a Tenerifét bírták megverni (mindkettő hazai pályán esett meg). Március 6. óta 3 döntetlen és 8 vereség tuskóskodik a nevük mellett. Hol vannak már Mauro Silvák, Bebetok, Roy Makaayok vagy éppen Diego Tristánok?

Összeszedtem magam zeneileg is, mert volt 4-5 nap jelentős lemaradásom. Az egy éve gyakorlattá vált 2 hetenkénti "beszerző" túrám pedig 4 hete elmaradt. Most újra egyenesbe vagyok, dől belőlem az áldás. Jönnék is egy trendi muzsikával avagy a belgák egyre nagyobb pacát firkálnak arra a bizonyos elektronikai világtérképre.

91-92. nap - Itt van május nyelseje

Gui Boratto - Eggplant by sonvivant
Legutóbbi bejegyzésemben igencsak tartottam magam egy témához (a focihoz). Most kicsit kötetlenebb vizek irányába fordítom árbocom, vadvízi evezés várható eposzi kellékek, jambusok, spondeusok és

Pénteken voltunk színházban, kék galléroskodhatnék, hogy már mennyire hiányzott a kulturális feltöltődés. Inkább változatosságra vágytunk az új program lehetőség hallatán. Nagy izgalmunkban rögtön foglaltunk is 6 jegyet. Valamiféle egyetemi színházhét volt, így egy e-mail ellenében hozzá is jutottunk a jegyekhez. A plakátok képi világából én már sejtettem, hogy valami modern dologról lesz szó és nem Hotel Mentolról Fenyő Mikivel. Abban nem voltam biztos, hogy az a jobb ha végig tánc lesz és berendezkedek kispárnával vagy akkor járunk jobban, ha beszélnek és valami sztori körvonalazódik. Utóbbival annyi gond adódhat, hogy nem feltétlenül értem meg a lírai spanyolt. 30 perces nyitó "tánc"-ról röviden szigorúan dilettáns szemmel annyit, hogy a hagyományos értelemben vett tánc és neurotikus betegségek külső megjelenési formái sok esetben összemosódtak. Értsd. nem tudom miért nevezzük táncnak azt, ha 4 ember szürke lepelbe öltözve rángatózik. A zenei aláfestés itt-ott igazán kellemesen hatott füleimre, aztán mikor kialakult volna egy aránylag értelmes minimal/ambient ütem rögtön vége is lett. Később a zarándok úttal (aminek itt a közelben, a Santiago-i katedrálisnál van vége) kapcsolatosan körvonalazódott valami történet, ami a nem túlcifrázott képi világnak köszönhetően feldolgozhatatlan volt számomra. Az előadás címéből kiindulva valamiféle rinocéroszok útjaként volt elvonatkoztatva a zarándok út a valóságtól.
Itt Spanyolországban korábban megfigyeltem már, hogy az emberek kedvelik ezeket a modern, újszerű dolgokat mind építkezésben, mint művészetekben. Ezen irányzat egyik gyümölcsébe sikerült beleharapnunk, kukac azért nem volt benne, de íz sem sok. Egy élménynek/programnak mindenesetre tetszett.

Újabban igazán nagy szakács is lett belőlem, bár ezen aktivitásra szentelt energiám még mindig nagyobb részét a rombolásra (étel elfogyasztására) csoportosítom. Főztünk kétszer is a héten, pontos fotódokumentációm egyikről készült csak. Vettünk "rizsát" meg "husokot", néhány segédeszközzel (borsó, meg fűszerek amiket találtunk) feldobtuk az ízvilágát. Egészen fogyasztható végterméket hoztunk létre.

Kicsit megint kell a fociról pötyögnöm, mert minden összefügg mindennel, meg amúgyis minden út a stadionba vezet. Tegnap volt a második Depor meccs, amin hezitáltam hogy kimenjek-e és végül nem mentem. A múltkori 0-0 zseniális döntésem igazolta, a mai 0-1 pedig trónra emelte géniuszomat. Reménytelen a csapat, a jó őszi forma miatt mondhatják magukat biztos középcsapatnak. A tavaszi performansz tragikomédia...

Hétfőtől érettségi, két barátom is idén esik túl a kötelező rosszon/jón, kinek a pap, kinek az ateizmus. Gondolok rátok Zsófi és Gyuszi, lelki támogatásom segítse vezetni remegőkézzel húzott tollvonásaitokat!