Röviden értekeznék a spanyol nyelvről, nem akarok enciklopédiát írni (erről), mert ezt már más megtette előttem. Cirka 400 millió ember beszéli a világban. Központja kézenfekvő módon Spanyolország, továbbá ezen a nyelven szidják el egymást melegebb éghajlatok irányába a Közép-Amerikai drogbárók és szinte egész Dél-Amerikában elfogadott és hivatalos nyelv (nagy kivétel Brazília, ahol a portugál a nyerő). Így szól a wikipédia a témával kapcsolatban:
a nyugati újlatin nyelvek egyike, közelebbről az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek iberoromán csoportjába tartozik.
Közel 3 hónapja szívja agyam magába a spanyol tudást, elsődleges tápláléka a heti egyszeri nyelvkurzus. Könnyebb, így tanulni, hogy az utcán sem látok/hallok mást mint spanyol feliratokat, spanyol hangokat. Persze a helyiek nem laboratóriumi spanyolt beszélnek, nem olyat ami a magnós tan CD-re van felvéve steril körülmények között. Ilyenek miatt tölti el boldogság az embert, mikor 12 év angol nyelvtanulás után találkozik a jómadár egy Belfast-i brittel és olyan kiejtésbe és dialektusba ütközik, hogy az illető nemén kívül semmit sem tud meg róla. Lehetne közelebbi példát is hozni, miszerint 5 év német tanulás után gyanítom, egyetlen burgenlandi földműveléssel kapcsolatos párbeszédbe nem tudnék bekapcsolódni a mezőn dolgozókhoz. A spanyol az nem olyan nyelv mint a magyar. Itt most nem arra gondolok, hogy őseink voltak olyan kedvesek sikerült minden hanghoz és végződéshez más ragot kitalálni, hanem hogy a határokon kívül is van ahol megértik. Persze a magyarral is boldogulhatunk esetleg a nagy magyarországi területeken vagy a török piacon pacsizhatunk az árussal Orbán Viktor nevét ismételgetve. A spanyol nyelv viszont tényleg kamatoztatható. Például ha megtanulnék rendesen, akkor egy Colo-Colo - River Plate Libertadores-kupa nyolcaddöntő megtekintése közben én is tudnám mondani a bírónak, hogy az bizony nem volt les és hogy integetés helyett melyik sarkon találja meg az édesanyját. Az sem lenne hátrány ha tudnék beszélni a kolumbiai szervkereskedőkkel vagy a perui hegyi muflonokkal.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Már itt Spanyolországban is különböző nyelvjárások léteznek. Itt Corunaban, kapásból nem is spanyolul beszélnek a tősgyökeresek, hanem "gallego"-ul. Az oktatás és egyéb hivatalos dolgok spanyol nyelven zajlanak, de az hétköznapi életben (főleg az idősebbek) galíciaiul kommunikálnak. Rengeteg kisebb nyelvjárás mellett még két fő irányzatot kell megemlíteni. Az egyik legérdekesebb a baszk nyelv és terület, ahol beszélik. Lényegében ők nem is spanyolnak képzelik magukat, ezért büszkén beszélik a nyelvüket amit rajtuk kívül (de tényleg) senki más nem ért. Lakhelyüket büszkén País Vasco-nak nevezik, ami körülbelül Baszkföldet jelent. Nagyobb és kevésbé elhatárolt terület Katalónia. Hosszú idők óta harcolnak függetlenedésükért, az ország leggazdagabb területe a Földközi-tenger partján örökös ellentétben (szerencsére elsősorban csak sportban nyilvánul meg) a fővárossal, Madriddal.
Egy egészen egyszerű mondattal szeretném prezentálni a különbségeket, jöjjön a Gipsz Jakab vagyok 4 nyelven:
spanyol (espanol): Me llamo Gipsz Jakab.
katalán (catalán): Em dic Gipsz Jakab.
gallego (galíciai): Chámome Gipsz Jakab.
baszk (vasco/euskera): Gipsz Jakab deitzen dut.
Kisüt belőle, hogy ezen a derék baszkok még a szórendet is variálják, nehogy valami is hasonlítson az ország nyelvére, ahol tanyáznak.
Hogy ez miért most jutott eszembe? Mert holnap vizsgázok belőle! Jajj, de izgulok! :)
No comments:
Post a Comment