Legutóbbi bejegyzésemben igencsak tartottam magam egy témához (a focihoz). Most kicsit kötetlenebb vizek irányába fordítom árbocom, vadvízi evezés várható eposzi kellékek, jambusok, spondeusok és
Pénteken voltunk színházban, kék galléroskodhatnék, hogy már mennyire hiányzott a kulturális feltöltődés. Inkább változatosságra vágytunk az új program lehetőség hallatán. Nagy izgalmunkban rögtön foglaltunk is 6 jegyet. Valamiféle egyetemi színházhét volt, így egy e-mail ellenében hozzá is jutottunk a jegyekhez. A plakátok képi világából én már sejtettem, hogy valami modern dologról lesz szó és nem Hotel Mentolról Fenyő Mikivel. Abban nem voltam biztos, hogy az a jobb ha végig tánc lesz és berendezkedek kispárnával vagy akkor járunk jobban, ha beszélnek és valami sztori körvonalazódik. Utóbbival annyi gond adódhat, hogy nem feltétlenül értem meg a lírai spanyolt. 30 perces nyitó "tánc"-ról röviden szigorúan dilettáns szemmel annyit, hogy a hagyományos értelemben vett tánc és neurotikus betegségek külső megjelenési formái sok esetben összemosódtak. Értsd. nem tudom miért nevezzük táncnak azt, ha 4 ember szürke lepelbe öltözve rángatózik. A zenei aláfestés itt-ott igazán kellemesen hatott füleimre, aztán mikor kialakult volna egy aránylag értelmes minimal/ambient ütem rögtön vége is lett. Később a zarándok úttal (aminek itt a közelben, a Santiago-i katedrálisnál van vége) kapcsolatosan körvonalazódott valami történet, ami a nem túlcifrázott képi világnak köszönhetően feldolgozhatatlan volt számomra. Az előadás címéből kiindulva valamiféle rinocéroszok útjaként volt elvonatkoztatva a zarándok út a valóságtól. Itt Spanyolországban korábban megfigyeltem már, hogy az emberek kedvelik ezeket a modern, újszerű dolgokat mind építkezésben, mint művészetekben. Ezen irányzat egyik gyümölcsébe sikerült beleharapnunk, kukac azért nem volt benne, de íz sem sok. Egy élménynek/programnak mindenesetre tetszett.
Újabban igazán nagy szakács is lett belőlem, bár ezen aktivitásra szentelt energiám még mindig nagyobb részét a rombolásra (étel elfogyasztására) csoportosítom. Főztünk kétszer is a héten, pontos fotódokumentációm egyikről készült csak. Vettünk "rizsát" meg "husokot", néhány segédeszközzel (borsó, meg fűszerek amiket találtunk) feldobtuk az ízvilágát. Egészen fogyasztható végterméket hoztunk létre. Kicsit megint kell a fociról pötyögnöm, mert minden összefügg mindennel, meg amúgyis minden út a stadionba vezet. Tegnap volt a második Depor meccs, amin hezitáltam hogy kimenjek-e és végül nem mentem. A múltkori 0-0 zseniális döntésem igazolta, a mai 0-1 pedig trónra emelte géniuszomat. Reménytelen a csapat, a jó őszi forma miatt mondhatják magukat biztos középcsapatnak. A tavaszi performansz tragikomédia...
Hétfőtől érettségi, két barátom is idén esik túl a kötelező rosszon/jón, kinek a pap, kinek az ateizmus. Gondolok rátok Zsófi és Gyuszi, lelki támogatásom segítse vezetni remegőkézzel húzott tollvonásaitokat!
No comments:
Post a Comment