Várom május 10-ét, hiszen akkor érkezik országos komám Gyuszi, aki jelenleg is az érettségi procedúra omlásveszélyes szikláit mássza. Remélem vitt magával jégcsákányt, biztosító kötelet és 5 napra elegendő tiszta alsógatyát. 10 lábujjam és másik 10 a kezemen minduntalan keresztbe van téve az egymásért szorítás egyezményes jeleként. A Barcelona-Madrid túránk szélsebesen közeledik. A legfontosabb dolgokat fixáltuk, amióta Laci kolléga is beüzemelte a házi stúdióját (értsd. beszerzett egy mikrofont). Részletekről máskor. Amilyen izgalmas volt a múlt hetem eleje, olyan laposan zárult és kezdődött el a mostani. Dolgom van rengeteg, tanulni kell(ene), meg írni néhány beadandót. Golfból és tollaslabdából le is tudtam a kötelezőt, remélhetőleg mindkettő tárgyat zsákolom majdan. Motoros képességekből kell összeszenvednem valami maradandót az utókornak, foci III. nehezebb szülés lesz.
Vasárnap 100%, hogy kimegyek a Deportivo la Coruna utolsó hazai mérkőzésére a Mallorca ellen. Nem bizonyultam szerencsés kabala állatnak a csapat számára. Amikor kijöttem a 4. helyen álltak, ami Bajnokok Ligája selejtezőt jelentett volna számukra. Azóta a feledés szürke homálya ülepedett le mindenféle kupaszereplési álomra. Azóta csupán a Xerezt és a Tenerifét bírták megverni (mindkettő hazai pályán esett meg). Március 6. óta 3 döntetlen és 8 vereség tuskóskodik a nevük mellett. Hol vannak már Mauro Silvák, Bebetok, Roy Makaayok vagy éppen Diego Tristánok?
Összeszedtem magam zeneileg is, mert volt 4-5 nap jelentős lemaradásom. Az egy éve gyakorlattá vált 2 hetenkénti "beszerző" túrám pedig 4 hete elmaradt. Most újra egyenesbe vagyok, dől belőlem az áldás. Jönnék is egy trendi muzsikával avagy a belgák egyre nagyobb pacát firkálnak arra a bizonyos elektronikai világtérképre.
No comments:
Post a Comment