3. nap - május 16. (vasárnap)
Elmetróztunk a diadal ívhez, ami bár annyira nem ismert, mint a párizsi a Champs Elysées-n található megfelelője. Viszont a mögötte elterülő parkkal együtt, mindenképp megérte megtekinteni. Ismét metróra szálltunk és néhány gyors átszállás után már ott is voltunk a következő nevezetességnél. A Torre Agbar egy modern üzletház, igazán látványos éjjel, mikor különböző színekkel világítják ki. 
Erre a napra ezzel a két látványossággal be is fejeztük a városnézést, azonban nem maradtunk program nélkül. Az FC Barcelona játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, aminek megnyerésével együtt megkaparinthatták a bajnoki trófeát is. Korábbi terveink között szerepelt, hogy élőben a stadionból nézzük meg a jegyet. Az előző napokban azonban minden jegypénztárnál már határozott elutasításba ütköztünk, ugyanis hiába 98 ezer férőhelyen a szentély, minden jegy jóval korábban elkelt. Kimentünk a stadionhoz próbálkozni, hátha kapunk okosba jegyet a bukmékerektől. Azonban vastagon fogott a ceruzájuk, inkább már majdnem hogy ecsetnek nevezném azt az íróeszközt. Három egymás mellé szóló jegyet teljesen esélytelen volt szerezni, de sajnos darabja is 200-300€ köré rúgott. Bánatosan, de kénytelenek voltunk lemondani az élő meccsről. Egy közeli kocsmában néztük meg a meccs félidejét televíziót, egymás hegyén-hátán álltak a népek. Nem csoda hiszen csak Barcelonaban van 3 millió szurkolókja a gránát vörös-kékeknek. Félidőben berohantunk a Plaza Catalunya környékére, ahova a hivatalos ünneplési ceremónia volt meghirdetve. Szerencsére láttuk mind a 4 Barca gólt, tehát sima 4-0-lal nyertek a Real Valladolid nagy kárára (ők sajnos kiestek az első osztályból emiatt). A város főterén koncertszinpad és kivetítő várta az ünneplő tömeget, a találkozó lefújása után óriási fieszta vette kezdetét. A futball láz némely esetben átváltott Katalónia függetlenedésének való törekvés hiresztelésébe. Sorrendben szídták a madridiakat, a spanyolokat, a portugálok és ezzel mindvégig párhuzamosan a rivális Real Madrid köztudottan ellentmondásos figuráját Gutit. Hamar megtanultuk a "Guti, Guti, Guti, Maricoooooon, Maricoooooon, Maricoooooon!" egyszerű balladát, ami a középpályás nemi irányultságát okfejti. A legvéremesebb fanatikusok, a Boixos Noise tagjai akrobataként másztak fel a villanypóznára, az emberek a kezükből lőtték fel a rakétákat, égettek görögtüzet. Egyrészről félelmetes, másrészről felemelő érzés volt látni több száz ezer embert, hogy ennyire szurkolnak és örülnek csapatuk sikerének. 
4. nap - május 17. (hétfő)
A hétfői napon sem lankadt a lelkesedésünk. A városban található hegy teljes bejárása volt a célunk, itt található meg az 1992-es barcelonai olimpiára létrehozott létesítmény komplexum. A kikötőből remek turista látványosságként libegőt építettek, ami felviszi az embereket a Montjuic névre hallgató hegyre (kb. úgy kell elképzelni, mint a Gellért-hegyet). 2 óra sorban állás után 10 perc utazás következett a levegőben egy 15 személyes lélekvesztőn. A kilátásért mindenképpen megérte, készült videó dokumentáció is az eseményről, ezeket később ha tudom megosztom majd. Az egész hegy csodálatosan parkosított rendezett, tetején az Olimpiai létesítményekkel. Körülbelül 40-50 ezer férőhelyes stadion, körülötte futópályákkal. Ezt a pályát, most az RCD Espanyol, Barcelona kisebbik csapata (szintén első osztályú) használja. A stadion mögött életem legszebb parkja tárult elénk, körülbelül ollóval metszett fű, fák és számtalan szökőkút összképét egy modern torony tette egységessé. Pár kép az első napokról:
Érkezek nemsokára a barcelonai utolsó két nappal és Madridba való megérkezéssel.
No comments:
Post a Comment