Kedd délelőtt a kikötőben található akváriumba látogattuk el. Azt mondták lesz ott 450 féle halfaj, közte cápák, ráják, mindenféle tekergő hátborzongások meg nagyon aranyos pingvin bébik. A szokásos berendezés (akváriumokban halak) mellett kisgyerekeknek volt kialakítva egy oktatórész. Utóbbit annyira nem tudtuk kiélvezni, mert 20-22 éves korunkra sikerült megtanulnunk, hogy a polip nem a hegyekben él. Bő 2-3 órás program volt az egész megtekintése, túl nagy lázba egyikünket sem hozta. Gyanakszom arra, hogy ahol még lehetett volna továbbmenni, ott mi a kijárat felé, rossz irányba fordultunk. 
Következő utunk a Sagrada Familiahoz vezetett. Útikönyvek az alábbi dolgokat írják a templomról: A Sagrada Família avagy A Jövő Temploma Barcelona területén található, Antoni Gaudí mesterműve. A tervek összetettsége miatt rendkívül lassan épült, jelenleg is munkálatok folynak rajta, elkészülte után a világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt kubista jegyeket is találtak rajta. Be nem mentünk, csak körbe sétáltuk. Érdekes szimbiózisát láthattuk a neon sárga építési daruknak, a baltával faragok neo-poszt reneszánsz futurista avangárd kőstukkóknak és a több száz éve épült dór-ión-mór oszlopzatoknak. Délután folytattuk az utunkat a Güell-parkba, ami kissé távolabb a belvárostól 2 metró, egy busz és egy másfél órás eltévedésre található északi irányba. Ez a Eusebi de Güell egy nagyon gazdag ember volt a 20. század elején és a kor felkapott építészét Gaudit kérte fel, hogy építsen neki egy parkot mert nem bír meglenni nélküle. Elsősorban parkosított területek, padok és néhány épület található a helyen.
6. nap - május 20. (szerda)
Barcelonában tartózkodásunk utolsó napja, ezen a napon keltünk a legkorábban. Este fél 7-kor indult a repülőnk Madridba, de a nap korábbi részeit is szerettük volna hasznosan eltölteni. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, papucsot, rövidnadrágot és napszemüveget kaptunk fel és kimentünk Barcelona strandjára, a Barceloneta-ra.
Időben elindultunk a reptérre, mégis utolsók közt értünk oda a sorban álláshoz. Különösebben nem izgultam, mert mindenkinek jut ülőhely, repülni meg már nem először repültem, így ablak mellé sem akartam kerülni. Barcelonaban pontosan ezen a napon játszották a spanyol labdarúgó kupa döntőjét. A Copa Del Rey idei kiírásába a Sevilla és az Atletico Madrid jutott be. A város a keddi és a szerdai napokon már tele volt a csapatok szurkolóval. Érdekes egybeesés, hogy mi éppen Madridba utaztunk és a szállásunk azon a környéken volt, ahol az Atletico szurkolók buzították csapatukat. Pechjükre kikaptak 2-1-re, így nem éppen nyugodt körülmények között vonultak haza és a betervezett ünneplés is inkább rendbontásra konvergált. Madridba a hatalmas Barajas reptérre érkeztünk, aminek négy terminálja között mozgójárdák közlekednek. Körülbelül 30 perc mozgózás után értünk a reptér egyik metróállomására (kettő van, el lehet képzelni mekkora a komplexum), itt is vettünk 5 napos metró bérletet. Az információn kiderítettük, melyik megállónál kell leszállnunk a metróról. 45 percet metróztunk megállás nélkül, 2 átszállással tarkítva. Végül sikeresen megérkeztünk és bejelentkeztünk a szállásra. Kisebb szervezkedés után kiderült, hogy első nap a Atletico balhézgatásai miatt máshol kell aludnunk mint a későbbiekben. Éjjel még sétáltunk egyet, majd eltettük magunkat holnapra.
No comments:
Post a Comment