Thursday, June 3, 2010

A madridi visszapillantóban: Bikaviadal

Blogom nézettsége rekordokat döntögetett az elmúlt 5 napban. Örülök ennek, mint Fenerbahce szurkoló a Galatasaray klubcsődnek. Addig verem a vasat amíg meleg. A madridi túrabeszámolóból előre kitervelt szándékkal hagytam ki két nagyon érdekes program leírását. A bikaviadalról most, a Vicente Calderon stadionban tett látogatásomról pedig az elkövetkezőkben pötyögök, mindenekelőtt pedig talpalávaló a friss Crystal Castles albumról:
Crystal Castles - Empathy by Myco.

Bikaviadal
Azt mondja az internet, hogy görög, később római területeken volt népszerű az úgynevezett bika kultusz. Spanyolország területére a mórok hozták be, majd fokozatosan elterjedt Dél-Amerika különböző országaiban is. Ahogy nagyon sok más történelmi hagyomány a bikaviadal értelme is megváltozott, alkalmazkodott modern, "felvilágosult" világunkhoz. Abba a témakörbe most nem akarok belemenni, hogy Greenpeace az egész világ ellen vagy a világért harcol. Vannak értelmes megmozdulásaik meg ökör nagy túlreagálásaik egyaránt. Kicsit a körítésről.

Egyszeri magyar turista megtudta, hogy van lehetőség bikaviadal megtekintésére, kihagyhatatlan. Metró átszállásokkal eljutottunk a madridi fő stadionhoz, ott voltunk már bő 2 órával a showműsor/élet-halál küzdelem kezdete előtt. A bukmékerek persze már kiabálták kihagyhatatlan ajánlatukat, ők még az akciós jegyet is negyedáron adják. Tanakodtunk, majd odamentünk a hivatalos jegypénztárhoz megnézni az árakat. A téma egészen érdekes. A stadion normális kör alakú (nem ellipszis), ennek következtében két fő részre bontható. Egyik oldala árnyékos, a másikra pedig odasüt a Nap. A napos oldalra fentről lefelé (közelebb a küzdőtér) 4-50€ között mozognak a jegyárak, árnyékban pedig 30-150€ között. Itt már lehetett sejteni egyfajta turpisságot, mi azonban életerősek vagyunk/voltunk és Napra vettünk, a felső szektorba. Óriási mázlink volt mert a fogalmamsincs milyen stílusban épült tetőszerkezet fastukkója éppen a mi helyeinkre adott árnyékot. A hőmérő higanyszála azért nagy izgalmában csak felkúszott 30 körülire. Szép ütemesen megtelt a lelátó, a kezdésre 15-20 ezer ember volt az arénában. Jöjjön maga a "meccs"!

A pálya szintén kör alakú, nincs túlspirázva a dolog ezen része. Homok borítás és egyetlen fehér körvonal van felfestve, a pálya körül fakerítés és három "bunker", ennek jelentőségét később tudtam meg. A rendezvény kezdete előtt felvonult puccparádéban az egész stáb, a matadortól a lószar szedőig (kb. 25 fő) mindenki meg lett tapsolva, már így látatlanba. Kiürült a küzdőtér és egy melós fatáblán hozta be az adatokat, "bika 1, 590 kilógramm". Úgynevezett bohócok jöttek be először és hergelték a bikát az őrület határáig, majd két ló érkezett hátukon 1-1 pikador 2-3 méteres dárdával a kezükben. Nekem úgy tűnt, mintha meglett volna beszélve a bikával "óra húszkor rohanjá' má' rá a lóra". Ez volt a viadal legizgalmasabb része, mert itt még a bika fizikailag egészéges (szellemileg már az idegösszeroppanás határán) állapotában támadott. Addig lehett próbálkozni, míg a dárda vége bent nem maradt a bika tarkójában (nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb anatómiai megjelölés). A következő lépésben három ékes maskarába öltözött tag jött, közülük mint kiderült az egyik a végső matador volt. Ők hergeltek és ha jó szituáció adódott döftek is fejenként 2-2 zászlós kardot. Ha nem sikerült, "bátran" elbújtak a bunkerek mögé, ahova a bika éppen nem fért be. Annyi korrektség volt a küzdelemben, ha nem sikerült a döfés a matadornak akkor közönség nem tapsolt vagy éppen fújolt attól függően, mennyire volt nagy a hiba. Kis időbe telt nekünk turistáknak míg elkaptuk a fonalat és a végére már tudtuk is, mikor kell hurrogni. Szívem szerint én szídtam volna a bika, a matador és a játékvezető (nem volt) egész családfáját, de sajnos ez nem része a bika-kultúrának. A küzdelem végső szakaszában már csak a matador volt a küdzőtéren és a bika addigra már talpig vérben. Pár huzintás a piros kendővel, végül pedig az utolsó kard. A bikán az avatatlan szem is láthatta mikor fog végleg eldőlni, tudták a "takarítók" is. Amikor eldőlt a bika, egy orvosnak öltözött arc gyorsan befutott és agyalapba még döfött egy eszközt, hogy szegény pára ne szenvedjen (kérdés: Előtte 20-30 percig mit csinált kardokkal a nyakában?). Három lóval húzták le a döglött állatot, eltakarították a vértócsákat, összegereblyézték a homokot és jöhetett a következő küzdelem, új bikával, új matadorral. Összesen 6 bikát láthattunk és 3 matadort. Különösebb meglepetés vagy izgalom sajnos/szerencsére elmaradt, az egész előadás összesen bő 2 óráig tartott.
Városi legenda, de azt mondják, hogy igaz. A megölt bikák húsából a stadion környéki éttermekben még az este folyamán be lehet lakmározni (körülbelül arany áron).
Konzekvenciát most nem vonok le, mindenkinek megvan a véleménye. Állatkínzás vagy hagyomány, sport vagy showműsor? Számomra élménynek remek volt, mindenképpen örülök, hogy láthattam ilyet (ha már létezik)!

No comments:

Post a Comment