A szombati napom utolsó perces készülődéssel telt, a csomagok már készen álltak, csupán 500-szor ellenőriztük át őket. Megkaptam a 3 hónapja az idő fogytával egyre intenzívebben érkező intelmek utolsó dózisát. Kocsiba be, indultunk Pozsonyba, innen indult a túrám. Pozsonyban eddig egyszer voltam, akkor is csak valami meccsre mentünk. Most sem láttam sokat, csak ami az autópálya mellett van. A tótok dícséretére legyen mondva, nem tudtam volna megmondani melyik Nyugat-Európai főváros elkerülőjén vagyunk. A reptér kicsit csalódás volt, gyenge paródiája Ferihegynek és Schwehatnak is. Talán még az arab üdülővárosok (amiből jártam talán 4-5 helyen is) repterein is nagyobb élet volt, a járatok meg totál átlagos európai fővárosokba mentek csak. A szlovákok is annyira nyomatják a tolvaj nyelvüket, mint mi magyarok. Kitaláltam egy tök jó poént, miszerint Mátyás király a sok értelmetlen szöveg láttám biztos ciánért kiáltana, de aztán rájöttem, hogy neki is olasz cimborái voltak szóval nem hiszem magyar nyelvi nacionalista lenne. :) Annak ellenére, hogy fapados géppel mentünk nem sok különbséget fedeztem fel a "normál" és ez a fajta repülős utazás között.
Utitársam Bettina, most utazott először repülővel, próbáltam nyugtatni, azonban az örök sláger poént, miszerint "még egy gép sem maradt még fent" sikerült ellőnöm :).
Jól utaztunk, a gépen a stewardessek árultak mindent. A jó kis 5 eurós szendvics (aminek olyan az íze mintha faforgácsot ennél) előtt még bedobták a gép marketing piacára valami melós cigi vásárlási lehetőségét. Én eddig abban a tudatban éltem, hogy repülőn nem lehet cigizni, de ez az álomváram amit vágyakból építettem fel dugába dőlt. Nagy örömmel az arcukon körbe adogattak - annak aki kért - valami ingyenes Ryan Air kiadványt, első blikkre érdekes cikkekkel. Aztán ezt később visszaszedték ez kicsit póré művelet volt részükről. A gép nem volt teljesen tele, olyan 70%-on lehetett, körülbelül 120 utassal. 33 sor volt és minden sorban 6 ember ülhetett. A sors keze mellénk (a túloldali 3-asba) egy igen sztenderd (40-es gazdag faszi és egy anyai ágon török 25 éves srác) német meleg párt sorsolt. Pont így terveztem, hogy végig a felhős, sötét eget bámulom a szárny felett. :)
Megérkeztünk Frankfurtba, a Ryan Air főhadiszállására. Édesanyám krónikái alapján ezt a repteret a nagyvárosi ember Mekkájaként képzeltem el, hogy majd a totális fejetlenségbe érkeztünk. Aztán se... Pedig a duty free-be vettem volna egy slank Armani öltönyt, de így kénytelen leszek az ösztöndíjamat kóla automatákba fektetni. Kisebb épületbe érkeztünk, itt csak a Ryan cuccai vannak. Okosan kinéztük, honnét megy majd a gépünk Santiagoba. Konnektor után vadásztam egy kicsit, wifi sajnos nem volt (emiatt nem raktam ki egyből a bejegyzést). Sorozatot néztem, aztán most a Simian Mobile Disco Essential Mixét hallgatok. Tetszik a stílusa, nagyon nyugis most pont ez kell nekem. 6 óra punnyadás van, Betti elaludt és meg blogolok. Tiszta Halivúd! :)
Reggel 6.30-kor indult a gép Santiagoba. Frankfurtba olyan havazás volt, hogy 100 hókotróval kellett a havat ellapátolni, Ferihegyen nem szokott sikerülni nekik. Rendben megérkeztünk Santiagoba, nagyon nyugati város benyomását keltette. Transzfer busszal mentünk be a modern vasútállomásra. Kijött elénk Betti barátja, András és hárman vonatra szálltunk Coruna irányába. 30 perc hibátlan utazás után már meg is érkeztünk, kijött elém helyi "ügyintézőm" Gébri és cimborája albérletébe jöttünk. Albérletet keresünk a neten, van több opció, remélem már estére lesz valami. Fáradt vagyok eléggé, de majd csak este lesz szunya vagy ha meginvitálnak egy welcome partyra, akkor még akkor sem :) Maga a város elsőre nagyon tetszik, tiszta és kultúrált. Vasárnap lévén elég kihaltak az utcák, gondolom ez hétköznap másképpen van.
Pár képet csináltam: ITT VANNAK!
No comments:
Post a Comment