41. nap - Egy cipőben evezünk

Tegnap nagyon jó bulit csaptunk, elöljáróban annyit, hogy eddig ez volt a legjobb és nehéz lesz űberelni. Tapasztalataim alapján itt pénteken vannak a legjobb hepajok, ilyenkor vannak Erasmusos külföldi diákok és spanyolok is vegyesen. Lehet ismerkedni, vegyülni, bujkálni a csajok elől, kinek mi a vágya. András honfitársam születésnapját ünnepeltük.
Focicsapatból és nyelvkurzuson megismert embereket hívtunk meg, közös beszélgetésre és whisky-kólával kellett közben hajtóerőt adni a nyelvnek. Úgy érzem amit akarok eltudom mondani angolul, viszont 1-2 pohár alkoholtartalmú üdítőital után nyelvi lektorrá válok.

A társaság
Négyen voltunk magyarok, Bettina, András "uno", András "dos" (nyelvkurzuson kapták a srácok a jelzéseket a könnyebb megkülönböztetés miatt) és jómagam. Két török srác, Bariscan Isztambulból és Sezgin Antalyaból, Scott Skócia fővárosából, Edinburghból, Ashleigh Észak-Írországból és Alberto Torinóból, Olaszország. Hivatalos nyelvnek az angolt választottuk.
Nagyon jó dolgokról beszélgettünk. Scottól megtudtuk a Loch Ness-i szörny rejtélyét, elmondása szerint 4-5 deciliter Johnny Walker whisky után nem létezik ember az országban aki még nem látta Nessyt. Az alkohol tartalmú üdítőitalok szeretete mellet más közös pontom is volt Scottal. Egyik az elektronikus zene, megállapodtunk hogy Skóciából a legismertebb Calvin Harris, de a legjobb az ismeretlenebb Hostage. Másik közös pont pedig a labdarúgás, méghozzá Magyarország és Skócia közös legendája László Csaba. Aki annyira nem jártas a témában, annak zárójelben pár dolog az úri(???)emberről. László Csaba a Ferencváros edzője volt a 2000-es évek elején és egy élőben közvetített mérkőzés során sikerült bekiabálnia a pályára az azóta szállóigévé vált futballparasztságot: "Törd el a lábát!". Csabi elfelejtette, hogy a pálya széle be van mikrofonozva és több ezer (százezer?) néző felállva tapsolt/fogta a fejét a tévé előtt. Utána László úr kegyvesztett lett és eltávozott az országból. Uganda nemzeti tizenegyének lett a szövetségi kapitánya, RTL klub fókuszos interjúk alapján jobban szerették ott mint a kirántotthúst. Aztán később a Hearts skót élvonalbeli csapatának lett edzője, itt találkoznak a szálak Scottal, hiszen neki a kedvenc csapata a Hearts. Ismerte László Csabát és örömmel konstatáltuk, hogy a tavalyi évben ő lett az év edzője Skóciában. Azóta kirúgták, de ez csak a sztori kikerekedése miatt érdekes.

A két török srác (igazából hárman vannak, de Serkan látogatóba utazott a rokonokhoz Németországba) turizmust tanul, ami azt hiszem igazán kézenfekvő számukra. Jártam Törökországban, így nagyjából tisztában vagyok vele mi fán terem ott a vendéglátás, ügyesen csinálják. A srácok szintén kedvelik a futballt. Bariscan nagy Besiktas rajongó és akkor ismét elérkeztünk az egyik kedvenc témámhoz a focihoz és annak körítéséhez. A Besiktas stadionja a világszerte ismert Inönü. Ez a stadion tartja a leghangosabb szurkolás világrekordját, ami 136 decibel és a Liverpool elleni BL meccsen állították fel. Nagyon penge vagyok, mindent tudok és ezt prezentáltam is a többieknek.
Persze mi is beszéltünk röviden a magyar futball helyzetről, hogy a Debrecen idén ott volt, meg hogy Győr és Kecskemét futballnagyhatalmak és a Duna-Tisza közén Csordás Csabi a "maradóna". Átrágtuk a török turizmust is, alapteóriák kerültek szóba miszerint a német nyugdíjasok nem baj, ha ott költik ez az eurójukat. Sok magyar csapat jár oda edzőtáborozni, elsősorban Antalya környékére. Gondoltam, ha már ilyen jól kommunikálunk mindenképp meg kell említenem a török poplegendát Tarkant. Gondolkodtam, hogy tőle tegyem be egy szám videóját, de inkább az Inönüs rekordot választottam. Nagy izgalmunkban végig is hallgattuk Tarkan összes slágerét, a srácok szeme csillogott a gyönyörtől. Mondtam is nekik, hogy tisztában vagyok vele az ő alfájuk és omegájuk Kemal Atatürk, de szoros a verseny Tarkannal. A dobogóra talán még Allah és Hakan Sükür, a Boszporusz bikája (labdarúgó) fér fel. Amikor már éreztem a megfelelő hangulatot (egyenesen arányos az elfogyasztott alkohol tartalmú üdítőitalok mennyiségével) fontosnak találtam megkérdezni a törököket arról a bizonyos 150 évről. Látogatóba jöttek, kivették a lakást bérbe, de öröklakásnak nem tartották meg. Ottomán birodalomról tanultak, meg hogy Bécs volt a birtok határa. Bariscan lengyel barátnője szerint a lengyelek állították meg a törököket, a magyarok szerint meg a magyarok. Szép ez a történelem, mindenki úgy sztorizza ahogy jól esik neki. Dumáltunk pár útközben nálunk felejtett szokásról, néhány szavunk teljesen azonos. Például, hogy alma van a zsebembe törökül dettó ugyanígy mondják, kiejtésre kicsit más, de érthető.

Dzsembori
Éjjel 2-3 óra magasságában indultunk el a szórakozóhelyre, az éjszakai életere is igaz az az állítás, hogy a spanyolok ráérősek. Jól éreztük magunkat, talán fél 5-ig lehettünk ott. Ezt követően afterpartizni (de ocsmány szó) indultunk, itt bevett szokás hogy a buli napkeltéig tart. Út közben az óceán parton mentünk, ahol 5-6 spanyol sráccal elegyedtem szóba. Sekélyes spanyol szókincsem okán a spanyol nemzeti tizenegyet választottuk témának. Felsoroltam a körülbelül 30 fős bő keretet, a chicok pedig elmondták nekem az álomcsapatot. Mivel ezt még jó tízszer elsoroltattam velük, így most itt is megörökítem: Casillas - Raul Albiol, Sergio Ramos, Puyol, Pique - Xabi Alonso, Xavi, Iniesta, Fabregas - Villa, Torres. Megemlítettem a fiatalokat (Pedto, Mata, Busquets) is, de ők padoznak és valamiért nem kedvelik a legenda Hierrot (talán mert Realos volt). Odaértünk az óceán parti szórakozóhelyre, örömömre a DJ elég intelligens zenét játszott! Még a Phoenix - Lisztomania is felcsendült, sajnos egy jó kis Dusty Kid-re nem volt kapható.

Jól éreztem magam tegnap este, érdekes hogy Európa különböző szegleteiből érkeztünk mégis szinte mindenkivel van valami közös pont. Nem vagyok Európai Unió lobogóját lengető pacifista, meg világbéke mindörökké satöbbi, de azt hiszem ezek igazán jó dolgok. Tágítsuk a látókörünket és lássunk messzebbre az orrunk hegyénél.